Csíkos Cukkini Blog

Nem kell lemondanunk a kertészkedés örömeiről, azért mert mondjuk a 2. vagy netán a 7. emeleten lakunk egy lakásban. Persze ilyen helyzetben a lehetőségeink meglehetősen végesek, és a cél nem az önellátás, azért érdemes ezzel is megpróbálkozni.

A hobbi kertészkedésnek ( NEM a nagyüzemi profitorientált termelésnek) az a lényege, hogy örömünket leljük abban, hogy gondot viselünk egy növény felett, ami termésével és szépségével meghálálja a törődést. Aki még nem ültetett el magot a földbe, az valószínűleg még nem tapasztalta meg azt az egyszerű örömöt, hogy milyen csodálatos is az, amikor pár nappal később az a kis mag életre kel, és további hajtásokat hoz. Számomra ez nem más, mint a teremtés csodája. Tulajdon képpen életet teremthetünk azáltal hogy egy kis, látszólag élettelen magot, elültetünk a földbe, ahol saját életre kel.

Ehhez nem kell több négyzetméter, elég egy kis balkonláda is, amit terasz hiányában akár az ablakpárkányra is tehetünk.

Érdemes persze pár dolgot átgondolnunk mielőtt elkezdenénk például kukoricát ültetni egy muskátlis ládába.

Célszerű olyan növényeket választani, amik kis helyen is elférnek, és nem igényelnek mély talajréteget. Sajnos ebben a körben a gyökérzöldségek kiesnek, bár semmi sem lehetetlen, a hónapos retekkel egy nagyobb ládában még megpróbálkoznék.

Legkisebb helyet a fűszernövények foglalják, amiknek az egész zöld tömege felhasználható, és kevés is elég belőlük, így kezdő balkonkertészeknek azt javasolnám, hogy elsőre ezzel próbálkozzanak.

Hozzáteszem, hogy a Tescoban vett cserepes fűszernövényeket, nem erre találták ki!!! Senki ne lepődjön meg, ha legnagyobb jóindulata ellenére is 2 hét múlva elpusztulnak. Egyrészt tőzegbe van ültetve, amibe durván 0 tápanyag van, valamit telenyomják tápoldattal, ami ha kimerül, akkor a növény is elpusztul. Vegyünk rendes palántát piacon, vagy vetőmagot. Sokkal nagyobb örömet okoz, ha az elejétől figyelhetjük a folyamatot.

Szép kis fűszerkertet lehet kialakítani bazsalikommal, oregánóval, majorannával, rozmaringgal, metélőhagymával, kakukkfűvel.

Megjegyzések:

-        az oregáno, a majoranna, a kakukkfű, a metélőhagyma évelő, ezért őket ültethetjük egy nagyobb cserépbe, vagy ládába. Nyugodtan kint lehet hagyni télire is, szépen kihajtanak tavasszal, viszont érdemes a ládát levenni a korlátról és fal mellé tenni, hogy védettebb helyen legyen.

-        a rozmaringot, és esetleg babért érdemes szintén egybe ültetni. Mivel ezek mediterrán eredetűek nem bírják a telet, így be kell vinni őket télire.

-        a bazsalikom egy nyári, ezért minden évben palántázni kell. Ha a levelek tövénél visszacsípjük a hajtásokat, akkor új hajtásokat hoz, és szépen bokrosodik majd, így nem nő az égig, viszont sok levél lesz rajta. A lecsípett hajtásvégeket felhasználhatjuk frissen vagy száríthatjuk, és eltehetjük télire.

Egy barátnőm húga mesélte, hogy van otthon egy bazsalikom palántája, amit ő nevel, és sose gondolta volna hogy ekkora örömet fog számára okozni, hogy a saját bazsalikomját teheti a paradicsomra. Még az íze is más, pontosabban van íze.  Hát persze hogy más, hiszen az a sajátunk, legyünk rá büszkék!

Másik jó választás még a paradicsom. Mindenki paradicsomot akar termeszteni! Ez egy jó választás, viszont érdemes determinált (azaz nem folytonos) növekedésű fajtát választani. Vannak kifejezetten cserépbe ültethető fajták, úgynevezett Manó fajták is. Érdemes kísérletezni.

Lesz külön egy bejegyzésem csak a paradicsomról, fajtaválasztásról, palántázásról, gondozásról stb.

Egy barátnőm elmondása alapján nála a sima paradicsom jobban bevált, és jobban termett, mint a kifejezetten balkonládára kifejlesztett fajta.

Jó megoldás lehet még a függőleges kert, amikor egy hálót feszítünk ki, és kúszó növényeket futtatunk fel rá, például babot, uborkát, cukorborsót, akár sárgadinnyét is. Sok helyet spórolhatunk vele.

A gyümölcstermesztésről sem kell lemondanunk, vehetünk csüngő epret, amik közül van folyton érő is. Fűtött helyen télen is teremhet, másrészt látványnak sem utolsó.

A legnagyobb hiba amit elkövethetünk egy balkonkertbe, hogy túlgondozzuk a növényeket, vagy hogy túl keveset.

Erre két nagyon jó példám is van. Egy barátnőm felhívott, hogy sárgulnak a paradicsom levelei, amit vittem hozzájuk, valami gáz van. Kérdeztem, hogy öntözi? Öntözi minden nap, de nyár volt, 40 °C árnyékban, ilyenkor mi is több vizet iszunk, értelem szerűen egy olyan növénynek ami nincs kapcsolatban a talajjal, csak egy cserépnyivel teljesen más a hőforgalma, így több vizet is igényel. Ilyen melegbe a növényeket lehet este és reggel is locsolni, és ezzel a probléma meg is oldódott. Egyébként nagyon szép balkonkertjük van! Csináltam is róla pár fényképet:

A másik véglet, ha valaki túl jót akar. Egy másik barátnőmnek adtam fürtösparadicsom bogyót, hogy dobja a háta mögé, és egész életére el lesz látva fürtösparadicsommal, mert nálunk konkrétan úgy nő mint a gaz. Nyár végére szinte a fél kertet benövi. Sose ültetjük el, minden évben elveti saját magát, és megjelenik, annyira igénytelen.

Na, csörög a telefon, hogy tényleg kinőtt a fürtösparadicsom, és most cserépbe nevelgetik, de nem akarja megérlelni a paradicsomot, csak zöld, viszont óriási lombja van. Kérdeztem hogy mit csinálnak vele? Hát semmit… csak vizet kap meg nitrogénes tápoldatot. Namost a nitrogén a zöld tömeg fejlesztésére kell a növényeknek, így a paradicsom ahelyett hogy beérett bogyókat produkált volna újabb és újabb hajtásokat hozott. Nem kell tápoldatozni, ha jó a föld amibe elvetettük a magot. Nem kell félni visszanyesni az oldalhajtásokat, és megritkítani, ha úgy látjuk, hogy túl nagy a lombja. Minden új szezonban  érdemes kicserélni a földet a cserepekbe, így nem kell trágyáznunk, ami érdekes is lenne egy teraszon. Elég a víz, de abból sem kell annyi, hogy folyton tocsogjon a földjük.

És végül szeretnék megosztani egy nagyon aranyos történetet. Ellátogattam egy nagyon kedves gyerekkori barátnőmhöz Veszprémbe. Nagy büszkén mutatták, hogy van hobbikertjük, azaz két muskátlis láda az erkélyen, amibe füvet termesztettek (nem cannabist, rendes mezei füvet). Tényleg szép volt, és megmutatták, hogy így ők is tudnak füvet nyírni, hát igaz hogy ollóval, de azt nagyon lelkiismeretesen végrehajtották.

Számomra itt kezdődik ez a történet, hogy örömet lelünk benne.

…Hogy valaki szépnek lásson egy pulykakakast, szinte elképzelhetetlen volt számomra, amíg nem neveltük fel Gergelyt és Samuka-Izoldát.

A két kis pulyka pipét a monori kisállat vásáron vettük. Rengeteg érdekességet láttunk ott, többek közt német óriásnyulat, aminek csak a füle akkor volt mint az alkarom, és az egész nyúl kb. egy méter hosszú volt. A kis pulykák mellett beszereztünk még két óriástyúkot (amik azóta se nőttek óriásira) és 30 db fürjet (amik nem tojnak). A pipék épphogy kikeltek a tojásból. Az egyik kisebb volt, mint a másik, szerencsétlenül lógott az egyik szárnya, féltünk, hogy nem is marad meg.  Orsi mindenképpen hímet szeretett volna, de az árus se tudta megmondani melyik lány és melyik fiú, úgyhogy a biztonság kedvéért két hímnek látszót vettünk. A név előre el volt döntve, Gergely lesz. A másiknak meghagytuk a lehetőséget hogy lány legyen, így kapta a Samuka-Izolda nevet.

A gondok ott kezdődtek, hogy a két kis szerencsétlent a csirkék és a fürjek is ott ütötték, vágták, ahol érték, ezért nem tarthattuk őket a baromfiudvarban. Egy kiselejtezett ketrec lett az ideiglenes otthonuk és beköltöztek a házba, a különlegesen hideg tavaszi időjárás miatt.

Eleségük nagyrészt kukorica és tritikálé dara volt. A felvágott hagymaszár és túró volt a nap fénypontja, amit összetéveszthetetlen füttyögéssel üdvözöltek. Napközben a kertben legelésztek. Mint minden, ez az idő is elmúlt, a kis pipék szépen felcseperedtek, méretben utolérték a csirkéket. Lassan összeszoktattuk a baromfiak népes csapatával. Már csak éjszakára kerültek a ketrec védelmébe.

Mára megerősödve ők az elsők, akik reggel üdvözlik, azt, aki a reggelit hozza, és rendszerint kézből kicsipegetik a legjobb falatokat (ami legtöbb esetben morzsolt szemes kukorica). Azóta is nagy kedvenc a túró és a hagymaszár, de a rohadt almára és a bogarakra is ugyanolyan lelkes füttyögéssel vetik rá magukat.

Néhány hete azonban feltűnt, hogy Gergely mintha kicsit visszahúzódóbb lenne, nem is eszik annyit, mint SamukaIzolda. A különbség kettejük között egyre szembeötlőbb lett. Felmerült a halvány gyanú, talán mégis Gergely a lány és SamukaIzolda a fiú?

Miután Samuka rendszeresen tollait felfújva, szárnyát leengedve hol puffogva, hol hangos  blub-blub-blubozással páváskodik az udvarban, mialatt Gergely szerényen követi, kétség sem férhet hozzá, hogy minden igyekezetünk ellenére Gergely a lány és SamukaIzolda a bak, merthogy hivatalosan így hívják a pulykakakast.

Samuka házőrzőnek is kiváló, ugyanis ha idegent lát egyből hangosan jelzi.

Mint jó szülő (ha nem is vér szerinti) büszkélkedve nézem Sámuel gyönyörű, kékben, lilában és vörösben pompázó bibircsókos fejét, mellére lógó szakállát, fekete- bronz csillogású tollát és azon gondolkozom hogyan is láthattam olyan ronda jószágnak a pulykát?

(A bejegyzés Anyukám alkotása, de szeretném hozzátenni, hogy én sose gondoltam, hogy a pulyka rusnya állat lenne!! Szerintem gyönyörű, főleg ahogy felfújja magát. Látszik is hogy olyankor nagyon büszke magára, mert a szeme sarkából figyeli az embert és ha megdicsérjük még nagyobbra fújja magát. Gergelyt átkereszteltük Georginára, várjuk a további fejleményeket….)

Mindenki azt hiszi, hogy otthon lehetetlen kenyeret sütni, vagy ha lehet is, ahhoz mindenképp kell egy kenyérsütő gép, ami  majd megcsinálja a boszorkányságot a liszttel, a vízzel és az élesztővel ,amitől ezekből kenyér lesz. Már legalább 2 éve sütök itthon kenyeret, gép nélkül kézzel, sütőben, és azt kell mondjam, hogy  nem bonyolultabb, mint sütit sütni.

Persze nekem is megvoltak a mélypontjaim. Kezdetben nem így sütöttem, és nagyon szivacsos lett, nem volt olyan jó kenyér állaga, aztán egy világ dőlt bennem össze, amikor a szomszédom sokkal jobb kenyeret sütött mint én, csak géppel. Akkor legalább egy fél évig nem is próbálkoztam, csak géppel.  Amikor újra késznek láttam az időt arra, hogy újra megpróbálkozzak vele, akkor is csak azért tettem, mert 1, elromlott a kenyérsütő gépem (kicsit irónikus) és 2, írtózatosan kíváncsi voltam arra a kovászos kenyérre amit hallottam.

Már vagy 100szor kérdezték tőlem a receptet, és sose tudtam megmondani, mert annyira régóta csinálom, hogy már nem mérem, csak látom, hogy mennyi víz mennyi liszt, stb. kell bele, és így elég nehéz elmagyarázni.  Most viszont tudományosan lemértem mindent, hogy le tudjam írni. Hozzáteszem, hogy ez nem egy sütemény recept, amit grammra pontosan be kell tartani, lehet kicsit több-kevesebb megy bele.

A menet a következő: Este kezdődik, a kovász elkészítésével. Ehhez most 3 evőkanál lisztet, fél dl meleg vizet, és fel zacskó szárított élesztőt használtam fel. Ezeket jól össze kell keverni, ilyenkor híg galuskatésztaszerű anyagot kapunk, amit lefedünk folpackkal, és hagyjuk állni éjszaka. Ilyenkor felszaporodik benne az élesztő.  Reggel azt fogjuk látni, hogy a tészta telis tele van kis buborékokkal. Ez jelzi, hogy működik az élesztő, és működés közbe gázt fejleszt, ez a gáz keleszti majd meg a kenyeret is. Na, ilyenkor szoktam kapni azt a kérdést, hogy muszáj kovászt csinálni, nem lehet friss élesztőt használni? De! Mindent lehet! De nekem ez jött be. Kísérletezzen mindenki kedvére, hátha talál egy olyan variációt, ami neki jobban bejön.

Következő lépés a tészta összeállítása. Én mindig teszek bele teljes kiőrlésű lisztet és fehéret is egyaránt. Teljesen teljes kiőrlésűt nem szoktam csinálni, mert az nagyon tömör, és a családom férfi tagjai nem hogy nem ennének belőle, de még meg se piszkálnák. A fehér kenyeret meg luxusnak tartom, ha már mindenki tudja, hogy milyen jó hatással van a szervezetre a teljes kiőrlésű liszt, és mennyi hasznos cucc van a korpába, most erre nem térnék ki.  Kikísérleteztem, hogy maximum 60% lehet a teljes kiőrlésű liszt a kenyérbe hogy a fiúk még megegyék :D

A teljes kiőrlésű lisztet én őrlöm itthon egy kis kőmalommal. Bio bánkúti búzám van most, ami nekem nagyon bevált. Ki kell válogatni a hántolatlan szemeket, az esetleg benne található kis köveket, és a gyommagokat. Egyrészt ezek rontják a kenyér minőségét, másrészt tönkre teszik a malmot. Az átválogatott búzát kispárnahuzatban tárolom a kamrában, így nem fülled be.

Akkor jöjjön a boszorkányság része. 20 dkg teljes kiőrlésű liszt, 40 dkg fehér tönköly liszt, 3 kiskanál só, és a kovász, amit előző este készítettünk. Ez az alap, ehhez gyakorlatilag bármit lehet tenni, magokat, aszalt paradicsomot, zöldfűszereket, dinsztelt hagymát, bármit. Én nagyon szeretem, ha köménymag van benne, sokszor teszek egy kiskanál őrölt vagy egész köményt is a kenyérbe.

Ezeket összekeverem, és most ehhez 4 dl kézmeleg vizet öntöttem szép fokozatosan, miközben kevergettem. Aki nem akarja, hogy tésztás legyen  a keze, az ne süssön kenyeret. Azt gondolom, hogy dagasztás nélkül kenyeret sütni olyan mintha úgy akarnánk szeretkezni, hogy nem érünk hozzá a másikhoz. Hát biztos lehet olyat is, de nem lehet valami jó :D

Azt szokás mondani, hogy addig kell dagasztani a kenyeret, ameddig az első izzadságcsepp bele nem gördül a homlokunkról a tésztába. Régen ugye több kenyeret dagasztottak egyszerre, hát azt tényleg melós lehetett meggyúrni. Én addig szoktam, míg egy csinos kis tészta nem lesz belőle, ami nem ragad hozzá a kezemhez. Van a tésztagyúrásnak egy kritikus pontja, amikor mindig azt gondolom, hogy ebből soha nem lesz kenyér, maximum tésztaszörny.  Ne adjuk fel, olyan még sose volt, hogy ne állt volna össze. Ehhez az arányhoz én még 3 evőkanál lisztet hozzátettem gyúrás közben mert nagyon ragadt. Sajnos ezért nem tudom egész pontosan megadni az arányokat, mert mindig aszerint dolgozok, hogy éppen mit kíván a tészta. Most éppen liszt kellett hozzá, de van hogy nagyon kemény és nehezen áll össze, akkor még egy kis víz kell hozzá. Addig kell dagasztani, ameddig a tészta elég ruganyos nem lesz ahhoz, hogyha belenyomom az ujjamat, akkor visszarúgja. Nem kell teljesen, de mozduljon meg.

Ha ez megvan, szórok egy kis lisztet alá, hogy könnyen ki tudjam szedni, letakarom egy konyharuhával, és otthagyom a konyhapulton 2 órát. (persze lehet kicsit több is, de a 2 a minimum) Miután ez letelt, kiborítom, átgyúrom, megformázom, sütőpapírral borított vagy kiolajozott tepsire, vagy sütőformába teszem, 3szor megvágom, és hagyom kelni még 30-45 percet letakarva. Addig begyújtom a sütőt 200 fokra, hogy rendesen előmelegedjen. Nem kell variálni, kis tál vízzel meg az elején magasabb hőfokkal.

A 2. kelési idő letelte után berakom, és 45-50 percig sütöm. Ha több benne a teljes kiőrlésű liszt, akkor 50 perc. Miután ez is letelt kiveszem a sütőből, fogok egy vágódeszkát ráteszek egy fakanalat, és arra teszem rá a még forró kenyeret, és letakarom a konyharuhával. Ha nem megy a várakozás amíg kihűl, úgy is meg lehet kóstolni, nem kell megijedni, ha a közepe még kicsit nedves, mire kihűl, az elmúlik. Előre szólok, hogy morzsolódik.

Hát így néz ki a frissen sült házi kenyér:

Az egésszel kb. 15 percet kell foglalkozni, a többit elintézi egyedül is. Remélem sikerült meghozni hozzá a kedvet, megcsinálni egyszerűbb, mint leírni. Nagyon jó érzés saját kenyeret enni, kívánom, hogy mindenki tapasztalja meg!

A sztori ott kezdődik, hogy saját tojás ellátás céljából beszereztünk 10 tojó tyúkot, akik fél évesek voltak, és pár héttel hozzánk költözködésük után már bele is kezdtek a tojásgyártásba.

Építettünk hát nekik egy ólat, de nem ilyen összetákoltat deszkákból, hanem olyat, amibe bárki szívesen lakna! Ugyanis az ólnak betonozott alja lett, amire jött két OSB lap, közte kőzetgyapot szigeteléssel, tetején hullámpalával, és az ablaka pedig egy hibátlan kétszárnyas ablak lett, amit szomszéd barátunk teraszajtóra cserélt a házán. Vannak rajta tojóládák is, amit kívülről lehet nyitni, hogy kiszedjük a tojásokat.

Egyszóval nagyon csini kis ól lett, mindenki a csodájára járt, hogy micsoda palotája van nálunk a tyúkoknak.

Sajnos később kiderült, hogy amennyire szép, pont olyannyira nem praktikus, ugyanis megtelepedtek a tetvek, az OSB lapok közti illesztésekbe, és az ülő rudak illesztéseinél, mivel télen a szigetelés miatt túl meleg van benne.

Na, erre úgy derült fény, hogy elkotlott az egyik tyúkunk, ugyanis akkorra már volt kakasunk aki a Dinnye névre (nem) hallgatott. A tojóládát választotta magának kotló helynek.

Most leírom, hogy hogy jártunk el ez ügyben, hogy akinek még nem volt kotlósa tanuljon belőle, de utólag belátom, hogy bután csináltuk.

Szóval, ahogy a könyv írta, elzártuk a kotlóst, és reggel este kivettük sétálni, adtunk neki enni, inni, és amikor vissza akart menni visszaengedtük. Igen ám, de könyv nem írta, hogy kéne betenni neki vizet, mi meg úgy gondoltuk, hogy a napi kétszeri itatással jól elvan. Aztán a tyúk elkezdett sárgulni, és alig mozgott, amikor kivettük. Hát persze mindenki egyből frászt kapott és a haját tépve rohangált, hogy most mit csináljunk. Aztán bemártottuk vízbe, hogy abbahagyja a kotlást (ez bármilyen barbárul hangzik falun bevett szokás) bebugyoláltuk, és egy kupakból itattuk fél óránként. Hát szegény sajnos nem élte túl, viszont Anyukámnak gyanús lett, hogy úgy néz ki mintha valami kiszívta volna a vérét.

Kiderült, hogy a tolltetű, és a bíbortetű is elszaporodhat a tyúkokon, és csak este jönnek elő.  Úgyhogy este meg is nézték az ólat, és az ülő rudakat vastagon borították a vörös színű tetvek.

Másnap tehát el lett égetve az összes ülőrúd, ki lett meszelve az ól, be lett szórva klórmésszel. Sajnos sose fogunk teljesen megszabadulni tőlük, mert az illesztésekben ott maradnak, megtelepednek a tetvek. (a klórmészről tudni kell, hogy utána 24 óráig nem mehetnek vissza a tyúkok, úgyhogy akkor kint aludtak, szerencsére nem lett bajuk.) Hozzáteszem, hogy rendszeresen voltak takarítva, nem voltak elhanyagolva.

Ezek után a tyúkok naponta olyan ellenőrzésen mentek át, amit a CIA is megirigyelhetett volna, házkutatással és teljes átvizsgálással együtt. Semmi más téma nem volt itthon csak a tyúktetű, ha bárki jött hozzánk látogatóba ez volt az elsődleges beszédtéma, főleg ha még tyúkjai is voltak! A tyúkokat hetente meg kellett fürdeti egy vödör valami vegyszeres vízbe, szerencsére segített rajtuk, mert előtte sokat vakaróztak.

Rá két héttel békésen főzőcskézek a konyhába, mire beront anyukám ezzel a felkiáltással: „ORSIII AZT HISZEM KINYÍRTAM EGY PIPIT!!!!” Állt ott sírva a konyhába egy döglött tyúkkal a kezében, amit kétségbeesetten rázogatott, hogy nem akar feléledni. Ugyanis leült, szépen ölbe vette, a hátára fordította, hogy megnézze nem tetves-e, erre a szerencsétlen tyúk elkezdett vergődni, sokkot kapott és kitörte a nyakát….

Tanulságok: Érdemes olyan tyúkólat építeni, amibe nincs szigetelés, hiába tűnik sokkal komfortosabbnak. Kell betenni a kotlósnak vizet, és jobb külön tartani az óltól, és nem szabad hátára fordítani a tyúkokat, mert sokkot kapnak tőle.

Sajnos, ennyi szomorúság árán sikerült megtanulnunk ezeket, de tanultunk belőle. Tanuljatok ti is, de inkább a mi hibánkból!

Először is szeretettel üdvözlök mindenkit a blogon!

Lassan 5 éve, hogy elkezdtünk kertészkedni, és zöldségeket termeszteni magunk számára. Rengeteg örömöt, büszkeséget és elégedettséget hozott ez számunkra, de nem volt egyszerű.

Aki kertészkedésre adja a fejét, annak valahonnan be kell szereznie az ehhez szükséges információkat. A szerencsésebbeknek vannak falusi szülei/nagyszülei akik kapával a kezükben születtek a krumpliföldre, és az anyatejjel szívták magukba a zöldségtermesztés 1x1-ét, amit később átadhattak gyerekeiknek/unokáiknak. A többieknek, akiknek nincs ilyen szerencséjük, és ide tartozunk mi is, könyvekből, barátoktól, újságokból, fórumokról, és mindenféle helyről kellett összeszednünk a tudást. Azt tapasztaltuk, hogy rengeteg ellentmondásos információval lehet találkozni, vagy a nagyüzemi leírásokkal nem lehet mit kezdeni, vagy egyszerűen csak a paradicsomok nem olvasták a könyveket, és nem tudják hogy kell viselkedniük. Ismerős?

A gyakorlatnak tehát kevés köze van a könyvekhez, és jó pár évbe telik mire az ember fia/lánya rájön hogy mit hogyan is kéne csinálnia, hogy a kerti munkájának eredménye is legyen ami lehetőleg ehető, és még finom is.

A blog azért jött létre, hogy azoknak az embereknek nyújtson segítséget, akik csak most kezdték, és még nem megy, vagy akik szeretnék elkezdeni de nem tudják hogyan. Ha esetleg valaki olyan is idetalál, aki már gyakorlott kertész, az is találhat érdekes információkat, vagy szórakoztató történeteket, arról hogyan tanulnak bele a városi emberek a tanyasi életbe.

Lesz szó ültetésről, pikírozásról, kacsolásról, kenyérsütésről, befőzésről, receptekről, állatok gondozásáról, tanyasi életről stb. (Ha szeretnél kertészkedni, és a felsorolásban találtál legalább 2 olyan szót amiről nem tudod mi lehet, akkor érdemes olvasnod minket)

Pár szó a mi gazdaságunkról:

Ami a legfontosabb, hogy semmi féle vegyszert nem használunk, így az általunk megtermelt zöldségek maximális mértékben bionak mondható, bár én inkább azt mondanám hogy normálisnak. A kertészkedésben a biodinamikus gazdálkodás elveit követjük, ami azt jelenti, hogy a biodinamikus vetési naptár szerint dolgozunk. A Naptárban egy év minden napja be van osztva gyökér, levél, termés, virág és kihúzott napokra, és eszerint foglalkozunk a növényekkel. Például termésnapon vetjük a kukoricát, a paradicsomot, a tököt, levélnapon a sóskát, salátát, és más növényeket amiknek a levelét fogyasztjuk. A napokat a bolygóállások szerint különböztetik meg, és permetezőszerként természetes növényi és állati eredetű preparátumokat használnak.

Megmondom őszintén, amikor először hallottam erről hetekig hangosan kacagtam rajta, egészen addig, ameddig az első biodinamikus évünkben akkor hagymák nem nőttek a kertbe mint a két öklöm. Másrészt egy biodinamikus kertészetben töltöttem a 3 hónapos gyakorlatomat, ahol akkora saláták teremtek, hogy két kézzel bírtam csak átfogni. Na onnantól kezdve nem nevettem.

Ebben az évben tetemes mennyiségű paradicsomot sikerült termeszteni, ugyanis részt vettünk az Ömki (Ökológiai Mezőgazdasági Kutató Intézet) On-farm kísérletén, ahol a régióra jellemző, régi tájfajtákat adnak a gazdáknak, hogy termesszék meg és mondják el róla a véleményüket. Mi a Közép-Magyarországi régió determinált (nem folytonos) növekedésű fajtáival kísérletezünk éppen.

Többek között termesztünk tököt, cukkinit, kukoricát, paradicsomot, paprikát, sóskát, spenótot, hagymát, répát, babot, uborkát, dinnyét, padlizsánt, fűszernövényeket, gyógynövényeket, borsót, gyümölcsöket, és krumplit.

Állataink is vannak, úgymint csirkék (hús, és tojó csirkék), kecskék, birkák, és egy malac, akit a román kőművesünk Milosevicsre keresztelt el amikor meglátta, hogy a malac mennyire feldühödött amikor berepült hozzá két csirke, és minden erejével meg akarta ölni szerencsétleneket.

Emellett több mint 100 gyümölcsfánk van, amik most kezdenek termőre fordulni, és épp átállási időszakba vannak, úgyhogy 2 év múlva minősített bio gyümölcsünk lesz.

Ennyit elsőre, remélem érdekesnek találtátok! Tervezem, hogy minden héten új bejegyzéssel készülök.

(Nem vagyok otthon a képszerkesztésben, de próbálkozok :))