Csíkos Cukkini Blog

Történt ugyanis, hogy az én egyik drága barátnőm szülinapja egy nappal az enyém után van. Ilyen ajándékozós alkalmakkor mindig hand made dolgot adok ajándékba. Általában nagyon szoktak neki örülni a barátaim, mert az ő megfogalmazásuk szerint amit kézzel csinálok az vagy nagyon szép vagy nagyon finom. Készült már ajándékba levendula szörp, házi potpuri, karácsonyi fürdősó, levendulaszörp, fűszeres narancslekvár, de mivel most a barátaim többsége is kertész lázban ég, valami ehhez illőt szerettem volna ajándékozni.

Támadt is egy ötletem, amivel nagyon jól fel lehet dobni a balkonkerti cserepeket. Szinte semmi nem kell hozzá, csak pár jó formájú kavics (amit én a szomszédok udvaráról gyűjtögettem össze) és akrilfesték több féle színben.

Az akril festékben az a jó, hogy vízzel kell higítani, és nagyon könnyű vele dolgozni, viszont miután megszárad, lerobbantani sem lehet. Az első pár darabot oljafestékkel festettem, de macerás, és büdös is, és nehezen is száradt meg, szóval minden tekintetben jobb az akril.

Íme:

Óriási sikere volt, nagyon örült neki :) Tudom ajánlani mindenkinek!

Megkezdtük a palántázást. Azért csak most, mert korábban elvetett paradicsomok, nagyon megnyúlnak és mire ki lehet ültetni, már nagyon gyengék lesznek. A kiültetést majd ugyanúgy nem szabad elsietni, mint a magok elültetését. Sokszor jártunk már úgy, hogy áprilisban nagyon jó idő volt, és kiültettük a paradicsomokat, aztán májusban a fagyos szentekkor meg szépen elfagytak, és vehettünk újakat a piacon….

Ezt a hibát most nem szabad elkövetni, ugyanis sok olyan paradicsom magunk van, amit mi fogtunk, és ilyet biztos nem lehet kapni a piacon.

Tavaly az Ömki (Ökológiai Mezőgazdasági Kutató Intézet) által beneveztünk egy paradicsom tájfajta kísérletbe, ahol mi 4 fajtát termesztettünk. Nem is ez az izgalmas benne, persze ez is, de volt ennek a kísérletnek egy konferenciája, ahol az összes résztvevő hozott mintát azokból a fajtákból amit termesztett. Vizsgálat gyanánt pedig végig kellett kóstolni és értékelni a fajtákat. Innen az általunk legfinomabbnak ítéltekből hoztunk magot. A kedvencem a soltvadkerti paprika alakú, extra paradicsom ízű, vastag húsú, egyszerűen egy álom.

Na palántázás. Ezeket szaporító ládákban szoktuk, de akinek nincs ilyenje, tökéletesen megfelel a célra muskátlis láda, vagy fagyis doboz, vagy bármi ami nagyobb és lapos, és doboz.

A palántaföld nálunk átszitált komposzt földdel vegyítve.

A földet berakjuk a szaporító ládákba, és egy nappal előre behozzuk a házba, hogy ne a hideg földbe kerüljenek a magok. A földet jól bele kell nyomkodni.

Innentől pofon egyszerű, sorokat húzunk, beleszórjuk a magokat (nem túl sűrűn) betemetjük, jól lenyomkodjuk, és megöntözzük.

Mivel 13 féle magot vettettünk el, kell valami jelzőrendszer, amivel meg lehet különböztetni a sorokat, különben összekeveredünk, és majd csak akkor derül ki, hogy melyik paradicsom milyen, amikor már kinőttek rajta a bogyók. Persze ez se baj, de azért jobb tudni.

Erre a célra én joghurtos vagy tejfölös poharat szoktam használni. Elmosom, és csíkokat vagdosok le róla. Ezekre a csíkokra alkoholos filccel felírom a fajtákat, így biztosan tudni fogom, hol mi kel ki.

Ezzel a lendülettel elvetettem a Valeyrac exotics-os magokat is, amiből nagyon kevés volt, így ezekre úgy fogok vigyázni mint a hímes tojásokra.

Vettem lila maracuja magot is, amiről fogalmam nem volt hogy mit kezdjek vele, ezért úgy döntöttem, hogy nagy baj nem lehet belőle, ha úgy járok el vele ahogy a paradicsom palántákkal. Ugyanez történt a tomatillóval, és a földi cseresznyével is.

Közben a krumplik, már ki vannak téve csírázni szépen az ablakba. Ez három korai fajta, balatoni rózsa, pannónia és cherie, azaz kifliburgonya.

A paradicsomokat múlthét szerdán vetettük el, elég nedves volt a föld ezért azóta nem locsoltuk. Az második locsolást ma kapták, jó erősre főzött zsurló teát vízzel felhigítva. A zsurló a biodinamikus növényvédelem egyik alappillére, gyakorlatilag védi a palántákat a gombás betegségektől.

A krumplik azóta már a földben vannak, mivel ezek korai fajták. Fátyol fólia van rajtuk, így hamarabb csíráznak, és véd a fagytól. Krumpli ültetésről, majd később lesz szó, mikor a többit vetjük.

Megkezdődött a szezon, végre kint lehet lenni, és kertészkedni. Mivel a hőmérséklet engedi, lehet vetni! Anyu még vasárnap elvetette a spenótot, és hétfőn a borsót.

A spenótot előveteményként szoktuk ültetni, mert hamar kimegy, és a helyére mehet majd paradicsom, paprika, padlizsán és ilyesmi. Amikor a levelek majd féltenyérnyi nagyságúra megnőnek, leszedjük, kiválogatjuk, forró vízbe dobjuk, és egészben vagy daraboltan 25 és 50 dkg-os csomagokba megy a mélyhűtőbe.

Amikor vége a spenót szezonnak, akkor kezd előjönni az újzélandi spenót. Ez teljesen máshogy néz ki, mint a rendes spenót, és kicsit vastagabb a levele, de feldolgozva teljesen hasonló az íze. Benne az a jó, hogy gyakorlatilag nem kell elvetni, mert minden évben elszórja a saját magját és megjelenik magától. Budaháziék pl. nem is ültetnek rendes spenótot, mert azt úgyis megeszi a bogár, annak meg minek.

Most a nagy kertbe még csak mák és fokhagyma van elvetve. Ez őszi fokhagyma, és őszi mák, amit értelem szerűen még ősszel kellett elvetni. Tavaly próbálkoztunk tavaszi mákkal, ami kikelt, de a felét megette valami bogár, és a tokok is kicsire nőttek, így összességébe annyi mákunk lett, amivel jóindulattal egy adag pogácsát meg lehetne szórni, vagy még annyi se. Az őszi mákot egy ismerősünktől kaptuk, aki már évek óta veti vissza, és mindig jó sokat terem.

Na, ezt a mákot tegnap meg kellett ritkítani, mert elég nagyra nő, így 10 cm-enként maradhat egy-egy növény. Ritkítás nélkül a növények nem tudnak rendesen fejlődni, és ahelyett, hogy lenne pár szép répánk mondjuk, lesz sok csökött ami semmire nem jó. Persze az ember lánya mindig sajnálja, hogy hát pedig ebből is répa vagy mák lenne, de kár érte… Kati néni erre mindig azt mondja hogy, ne sajnáld!

A mák:

Ameddig én ritkítottam, Anyu megcsinálta a helyet a hagymáknak, azaz elegyengette a földet, hogy ne legyenek benne hatalmas barázdák.

A sorokat úgy szoktuk kijelölni, hogy két botra erősített zsinórt húzunk ki, és amellé vetünk. Ennek ellenére, néha még így is olyanok lesznek a sorok, mint az ökörhugyozás, de szerencsére a növények nem attól lesznek finomak, hogy szépen vannak-e elültetve. Persze utána kapálni egyszerűbb.

Eldugdostam két sor vörös és egy sor lilahagymát. A lilahagymát kb. 5 centikre ültettem egymástól, a vöröset kicsit távolabb, mivel két sorba vannak kötésbe ültetve. A két sor egymástól kb. 10 cm-re van.

Az ültetéshez szúróbotot használok, amivel lyukakat fúrok a földbe. Ezt lehetne kézzel is csinálni, de elég hamar megfájdul úgy az ember keze. FONTOS! A dughagymákat úgy kell a lyukba tenni, hogy a gyökér része legyen lefelé. A lilahagymánál nehezen látni hogy van-e már a lyukba, így érdemes egy vonalat húzni az utolsó megtöltött luknál a földbe, ha esetleg vissza kell menni a zacskóért vagy valamiért. Ha ezt elfelejtjük, akkor világíthatunk a lyukakba a telefonunkkal, mint egy idióta, hogy megtaláljuk hol fejeztük be…. Mielőtt azt mondanátok, hogy bele is lehet nyulkálni a lukakba…. Igen bele lehet, de teljesen jól össze lehet téveszteni a miniatűr dughagymák szárát a szármaradványokkal.

Találtunk egy óriási gilisztát is, aminek nagyon örültünk, és ti is örüljetek ha találkoztok velük! A giliszták nagyon jót tesznek a talajjal, keverik, lazítják, és a giliszta ürüléke, a növények számára nagyon értékes tápanyag dús cucc.

A hagymák eldugdosása után földet húztam a gereblye lapos felével a lyukakra, és a talpára állított gereblyével letapostam a földet.

Mire végeztem, már teljesen biztos voltam benne, hogy másnapra olyan izomlázas leszek, hogy öröm lesz nézni. Hát ez van, eltunyul az ember télen, és elszokik a melótól, de könnyen vissza lehet rázódni.

Munka után édes a pihenés, egy sörrel a tóparton zártam a napot.

Ma komposztot kell majd szitálni, a palántaföldnek, ugyanis lassan itt az ideje hogy elültessük a brutális mennyiségű paradicsom és paprika magokat.

Az alapképzésen természetvédelmi szakra jártam, ahol a szakdolgozatomat a medvehagyma előfordulásáról, és termesztéséről írtam. Elég rendesen körbejártam a témát, beszéltem termesztőkkel, gyógynövényesekkel, nemzeti parkokkal, hatóságokkal. A szakdolgozatomból aztán született két cikk is, ami az Agronaplóba, és a Biokultúrába jelent meg. Mivel most újra szezonja van, és az érdeklődés központjába kerül, így megosztom veletek is. Íme.

A medvehagyma hazánkban is egyre nagyobb népszerűségnek örvend, különösen a tavasszal, szedése időszakában (április-június), tekintve számos jótékony egészségügyi hatását és változatos felhasználási lehetőségét. Magyarországon a Dunántúlon találhatók természetes élőhelyei. Mivel nem áll természetvédelmi oltalom alatt, szabad szedhetősége veszélyt jelent a növény természetes állományára, környezetére, a nem kíméletes szedési módszer és az állomány ritkítása következtében, ezért könnyű termeszthetősége miatt javasolt az ökológiai gazdálkodásban történő termesztése.

A medvehagyma az egyszikűek osztályán belül a hagymafélék családjába tartozik (Engloner et al., 2011). Jellemző élőhelye a páratelt környezetű, szerves anyagban gazdag talajú lomberdők, szurdok erdők és patakokat kísérő puhafás ligeterdők. Természetes élőhelye a Dunántúlon jellemző, az Alföldről az erősödő kontinentális hatás miatt kiszorul. A medvehagyma jellemzően Közép-Európai elterjedésű faj, a mediterrán vidékeken, és az erdei fenyvesek élőhelyén már nem fordul elő (Kevey, 2006). Érdekesség, hogy Észak-Amerikában özöngyomként tartják számon (Oborny et al. 2011). Ázsiában már 4000 éve ismerik, mint gyógynövényt (Pap 2008). Magyarországon is régóta használják, amit számos népi neve is alátámaszt, úgy mint a sajamás, sarima, poszhagyma.

Számos országban a túlzott mértékű szedés miatt védetté nyilvánították (pl: Németország, Svájc, Ukrajna), hazánkban jelenleg nem áll semmilyen természetvédelmi oltalom alatt (Tóth, 2012). Igaz, hogy természetes élőhelyén tömegesen fordul elő összefüggő gyepet alkotva, mégis a túlzott mértékű gyűjtés egyre nagyobb veszélyt jelent a meglévő állományra. A Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi hivatalhoz tonnában mérhető mennyiségű gyűjtési kérelmek érkeznek, amelynek nagy része exportra kerül.

A medvehagyma hatóanyagai közel megegyezőek a fokhagymáéval, amelyek a kéntartalmú vegyületek és ezek módosulatai. A medvehagymában található A, B1, B2, C és E, F  vitamin (Heltmanné, 2000), valamint levelének magas az ásványi anyag tartalma (vas, magnézium, mangán, kácium, kobalt, cink, szelén). Levelében található allicin miatt, antibiotikus hatású, emiatt jól használható gyomor és bélfertőzések kezelésére. Jó hatással van a szív és az érrendszeri betegségekre, mivel koleszterin és vércukorszint csökkentő hatással is rendelkezik. Levelét tartalmazó teakeverék vérnyomáscsökkentő hatású. Sötétzöld színű levelében sok klorofill található, ami kitűnő antioxidáns (Csurgó, 2002).

Gyógyászati célra felhasználható a medvehagyma szárítmány (medvehagyma por) vagy tinktúra formájában. Ajánlatos tinktúrát készíteni belőle, mert így megőrzi beltartalmi értékeit, kevésbé csökken a hatóanyag tartalma, ezen kívül az év minden napján hozzáférhető (Heltmanné, 2000, Csurgó 2002).

Kevésbé ismert méhészeti jelentősége. Korán nyíló fehér virágzata kitűnő méhlegelő.  A különleges aromájú medvehagyma méz a friss növényhez hasonló beltartalmi értékekkel rendelkezik (Szép, 2007, Nagy, 2006).

A fogyasztók egyre szélesebb körében ismertté vált jótékony hatása és változatos felhasználási lehetősége miatt a medvehagyma napjainkban egyre keresettebb növény. Természetes előfordulási helyén a tapasztalatlan gyűjtők könnyen összetéveszthetik a medvehagymát a májusi gyöngyvirággal (Convallaria majalis), melynek levele hasonló hozzá. Megkülönböztetés alapjául szolgál, hogy a medvehagyma levele és minden más növényi része erős fokhagymaillatot áraszt. A gyöngyvirág levelei húsosabbak, szélesebbek, fonákán, pedig három hangsúlyos ér látható. A gyöngyvirág minden része mérgező, virágzás után harang alakú virágait már könnyen el lehet különíteni a medvehagyma végálló, ernyős virágzatától. A medvehagyma könnyen összetéveszthető az őszi kikericcsel is (Colhicum autumnale), azonban a kikerics élőhelyében eltér a medvehagymától, ugyanis kizárólag füves réteken és napos mezőkön jelenik meg.

Mivel a medvehagyma előfordulása tavasszal tömeges, természetes élőhelyén könnyen hozzáférhető, ezért termesztésével kevesen foglalkoznak, kevés a termesztéséről fellehető információ. Ökológiai gazdálkodásban néhány gazdaságban már van termesztett  medvehagyma állomány. Az ő termesztési tapasztalataik alapján a medvehagyma egyszerűen termeszthető az alábbiak figyelembevételével.

Környezeti igényei Első, és egyben legfontosabb lépés a megfelelő termőhely kiválasztása. Jó víz ellátottságú, árnyékos terület kedvező a növény számára. Ültethető gyümölcsösökbe, akácosba, szinte bármilyen fás területre. Diófa alá ültetve később hajt ki, de nincs rossz hatással rá a diólevél allelopatikus hatása. Kiskertekben ribizli és málnabokrok alá ültetve is sikeresen termeszthető. Talaj tekintetében a magas humusz tartalmú, morzsalékos szerkezetű talajokat kedveli leginkább. A kötött, „zsíros” talajokon nem marad meg, ugyanis ilyen talajokon télen a hagyma nem tud mélyre süllyedni (Kevey, 2006). Érzékeny a talaj pH-ját illetően, csak a 6-7,5 pH-t tolerálja, ugyanis az alacsony pH gátolja a gyökérfejlődést és levéltömeg, mint hasznos termés mennyiségét (Oborny et al. 2011).

Telepítése A medvehagyma telepítésére két módszer áll rendelkezésünkre, mivel kétféleképpen képes szaporodni; vegetatívan és generatívan. Telepítéskor a szaporító képletet (a hagymát vagy a magot) ültetjük el. Napjainkban már mindkettő könnyen beszerezhető. A Corvinus egyetem kísérletei alapján, a hagyma ideális ültetési mélysége 10 cm, ugyanis ez bizonyult a legbiztonságosabbnak a növények megmaradásának szempontjából. A 20 cm-es ültetési mélységnél ugyan nagyobb a veszteség, mégis így érhető el a legkorábbi bokrosodás Pap et al. 2012).

Mag ültetésekor sekély, 2 cm magágy bizonyul megfelelőnek. Mivel a magok nagyon aprók, és a csírázási százalék viszonylag alacsony, ezért érdemes egy sorban sűrűn ültetni. Az ideális sortávolság 40-50 cm. A telepítést ősszel, szeptember október környékén kell elvégezni, amikor több a csapadék, és a talaj kellőképpen fellazul az ültetéshez.

A medvehagyma szaporodására kedvező hatással van a közepes sűrűségű állományba történő telepítés. Kutatások során bebizonyították, hogy a fiatal egyedek akkor tudnak a legsikeresebben kifejlődni, ha körülöttük több tő is van. Ez annak köszönhető, hogy a felnőtt növények megóvják a fiatalabbakat a kiszáradástól, csökkentik a talajból elpárolgó víz mennyiségét, és a hőmérsékleti ingadozásokat, valamint növelik a talaj közeli levegő páratartalmát. A túl szoros és a túl távoli szomszédság egyaránt károsan befolyásolja a fejlődést (Morschausser et al. 2009). Ezzel magyarázható, hogy egy önálló medvehagyma tő nagyon lassan terjed, és évek alatt is csak bokrosodásra képes. Ezért érdemes első alkalommal is több tövet ültetni, hiszen ez elősegíti az állomány gyorsabb szaporodását, elterjedését az adott területen. A legkritikusabb időszak az első év, ugyanis ilyenkor a fejlődő növények nem elég erősek, így a gyomok könnyen elnyomhatják azokat. Első évben a növény csak egy kis felületű lomblevelet nevel, viszont a második évtől kezdve már tenyérnyi méretű leveleket hoz.

Állománykezelés Mivel a medvehagyma vadon termő növény, ezért termesztése során sem igényel különösebb növényvédelmet, vagy tápanyag utánpótlást. Érdemes a medvehagymával beültetett területet ősszel megtisztítani a lehullott ágaktól, gallyaktól, és tavasszal a gyomnövényektől, azért, hogy a medvehagyma szabadon növekedhessen. A megfelelő termőhely kiválasztása esetén öntözésre csak a szélsőségesen száraz időszakokban lehet szükség.

A medvehagyma szedése A medvehagyma szezonális növény, csupán 2-3 hónapig nő április és június között. A leveleket érdemes virágzás előtt leszedni, ugyanis akkor a legízletesebbek, és ilyenkor a legmagasabb a szárazanyagtartalmuk. A virágzás kezdetekor a levelek hanyatlásnak indulnak (Oborny et al., 2011). Szedéskor egy tőről csak a levelek felét érdemes leszedni, így a növénynek marad energiája szaporodni, és magot érlelni, ami segíti az állomány fejlődését (Tóth, 2012). Érdemes az első szürettel várni a 2-4. évig, amikor a növények már kellőképpen megerősödtek, ezért nem károsítja a levelek gyűjtése.

Felkeltem, és azt láttam hogy száz ágra süt kint a nap, és majdnem 10 fok van.

Egy ilyen napot kint kell tölteni a szabadban, ezért nekiálltam lekezelni a fákat. Ezt minden évben meg kell csinálni, mert az elhalt kéregdarabok alatt áttelelhetnek a kártevők, másrészt a büdös kecskék megrágták a törzseket és az ágakat.

Minden tavasszal lekenjük a fák törzsét agyag, homok, és trágya és biodinamikus preparátumok keverékével, és hernyófogó öveket ragasztunk fel a fák törzsére, még rügyfakadás előtt. Ezek kétoldalú ragadós szalagok, amibe nem csak a felfelé araszoló hernyók, hanem a hangyák is beleragadnak. Így a tetvek sem tudnak annyira elszaporodni, mert a hangyák nem férnek hozzájuk, és nem tudják ápolni őket, a katicák pedig serényen pusztítják a tetveket.

Első lépésben a törzseket óvatosan átdörzsöltemk drótkefével, és eltávolítjuk vele az elhalt kéregdarabokat és az előző évi hernyófogó öveket. A nagyobb sérülésekből egy éles kés segítségével eltávolítom a korhadt részeket, így könnyebben tud majd gyógyulni. A tiszta sebfelületeket pedig sebpasztával lekenem, ami különböző viaszokból és alkohol keverékéből áll. Ez fertőtleníti és lezárja a sebfelületet.

Ha ez megszáradt, majd be lehet kenni a fák törzsét az agyagos törzsápolóval, és fel lehet ragasztani a hernyófogó öveket.

Átugrottunk a szomszédba tejért, amit Bambitól a jersey fajtájú tehéntől kapunk, akit sajnos nem tudtam lefényképezni, mert valahol lent legelt a patakparton, pedig nagyon szép! 4 liter tejet kaptunk, amit itthon felforralunk, és feldolgozunk. Szoktunk belőle túrót, joghurtot, tejfölt csinálni. A friss házi tehéntejből készült joghurt elmondhatatlanul finom. Egyébként a jersey tehénnek nagyon zsírdús a teje, így jó sok tejszín és tejföl lejön róla.

A másik tehénnek, nemrég született borja, magyar tarka és charolais keverék. Itt aztán minden van a malacoktól, a kacsákon át a nyulakig. A területet két tündéri kaukázusi juhász őrzi. Mi is sokat vacilláltunk rajta, hogy kaukázusi juhász vagy komondorunk legyen, de végülis a komondor mellett tettük le a voksunkat. Tavasszal szerzünk egy kiskutyát.

Eddig is szerettünk volna egy nagy kutyát, de tegnap végső elhatározásra jutottunk, mert bejött a patak felől egy kóbor kutya és elkapott egy tyúkot. A legnagyobb és legszebb húshasznú tyúkot kapta el, amit Anyu már egyébként is le akart vágni. Az a szerencse, hogy még élve sikerült elkapni a tyúkot, így gyorsan levágta, és mindjárt megesszük a belőle készült levest, és töltött csirkecombot :)

Közbe kijöttek a kecskék, megrágták a fákat, a tyúkok szanaszét, a kóbor kutya vinné el a legszebb tyúkunkat, szóval kész káosz volt, de sikerült megoldani. Kicsit elkeseredtem miikor megszámoltuk a tyúkokat és 14 helyett csak 9-et számoltam össze. Végigjártuk a területet, ahol kapirgálni szoktak, hátha lent kószálnak, de nem találtunk semmit. Aztán ahogy jöttem mentem egyszer csak előszállingózott még két tyúk a semmiből, és az ajtóba várták hogy beengedjük őket a többihez, még kettő pedig kussba ült a tojóládába, szóval meglett mind szerencsére.

Délután elmentünk a Zuglói magbörzére, ahol sikerült egy csomó egzotikus magot beszereznem, mint a lila maracuja, vagy az ehető krizantém, vagy a zöld tomatillo. Másrészt nagyon jók voltak az előadások, összességében megérte elmenni!

Levezetésként még vasárnap délután segítettem a szomszédságban kertet ásni, és gyomlálni, aki a körömlakkomnak kevésbé, de a lelki békémnek annál jobbat tett :)

Hát így zajlott a hétvége nálunk, remélem nem kell sokat várni még egy ilyen szép napos időre!

Bizonyára már mindenki elkezdte tervezgetni a kis kertjét, ki kicsiben, ki nagyban. A veteményeskerthez azonban vetőmagra is szükség van. Kérdés hogy honnan szerezzük be? Milyen legyen, bio, nem bio?

Szeretnék pár dolgot tisztázni első körben a magokkal kapcsolatban. Úgy vettem észre hogy sokan nem tudják mi a különbség a hibrid mag és a GMO között. Mindenki úgy fél a GMO-tól mint az ördögtől, holott azt se tudja mi az, csak hogy rossz és halál mindenkire, aki csak szóba hozza.

Mindenekelőtt szeretném tisztázni, hogy én is ellene vagyok, de tudjuk, hogy miről beszélünk.

Na lássuk akkor mi is ez a GMO. A rövidítés azt jelenti, hogy genetically modified organism, azaz genetikailag módosított organizmus. Ez úgy zajlik, hogy egy növény ganatikai állományát mesterségesen módosítják, pl. beépítenek egy rezisztens gént, ami által ellenállóvá válik, mondjuk egy vírussal szemben. Ez nem feltétlenül rossz, olyan szinten, hogy ezeket a növényeket például kevesebbet kell permetezni, mert ellenállóbbak. A baj ott van, hogy senki nem tudja, hogy hosszútávon milyen hatással van az emberi szervezetre az ilyen növények elfogyasztása, vagy az ökológiai egyensúlyra. Kémiailag ugyanolyan szénhidrátok, és fehérjék építik fel, amiket ugyanolyan cukrok, és aminosavak építenek fel, mint a nem GMO növényeket, amiket a szervezetünk ugyanúgy bont le. De mi van ha mégse? És itt van a probléma, hogy erre a kérdésre senki nem tud válaszolni, és jobb nem kísérletezni vele, véleményem szerint is. Magyarországon nem engedélyezett a GMO vetőmag használata, úgyhogy ilyennel nem fogunk találkozni a boltban.

Másik örök kérdés: a hibrid vetőmag. Rengeteg negatívumot lehet visszahallani róla. A hibrid azt jelenti, hogy szigorúan kialakított vonalakat hoznak létre, melyek kereszteződéséből egy olyan utód, vagyis hibrid jön létre ami a szülői vonalnál jobb termésátlagot, vagy minőséget produkál. Számtalan hibrid fajta létezik, egy és többvonalas, módosított stb. Az F1 amit esetleg a kis színes zacskók hátoldalán lehet látni, azt jelenti, hogy első nemzedék, tehát az első utód generáció. A hibrid magok nem feltétlenül lesznek terméketlenek, de a következő évben nem hozzák, majd azt a terméshozamot, és minőséget, mint az eredeti F1 nemzedék. Mi pl. ültettünk hibrid napraforgót, aminek a magját visszavetettük, és kikelt magot is hozott, viszont 3 méteresre nőtt, és egy nagy tányérja helyett volt 5 kisebb. Érdemes számolni vele, hogy a hibrid magok nem feltétlenül alkalmasak magfogásra.

Tájfajta: Úgy érzem ezt a kifejezést is tisztába kell tenni. Vegyünk egy tanyát, mondjuk Isaszeg és Dány között, és nevezzük Jakabszállásnak. Van egy fajta paradicsomom, aminek, mindig a legszebb tövének, a legszebb bogyójának teszem el a magjait, és ezt csinálom éveken keresztül. Mondjuk 10 év múlva már teljesen eltérő alakú, ízű, színű, paradicsomot fogok kapni. Miért? Mert habár nem tudatosan, de mesterséges szelekciót hajtottam végre a paradicsomon, mert mindig az adott környezethez és tájhoz legjobban alkalmazkodni tudó tövet szaporítottam tovább. Így lesznek a tájfajták. Érdemes megjegyezni, hogy azért mert most a tájfajta nagyon divatos, nem biztos hogy jó eredményt hoz nálunk, csak ha azon a területen, vagy megegyező adottságú területen alakult ki. Tehát érdemes a területre jellemző tájfajtát választani.

Bio vetőmag: Magyarországon nem állítanak elő ilyet, úgy tudom, legalábbis olyat, aminek hivatalos minősítése van nem. Lehet kapni persze, de általában német származású. A bio vetőmagokat hasonlóan szigorú szabályrendszerrel termesztik, mint a bio zöldségeket és gyümölcsöket. Annak, aki nem minősített bio zöldséget akar előállítani, nem feltétlenül kell bio vetőmagot vásárolnia, bár érdemes megjegyezni, hogy az organikus vetőmagok ellenállóbbak, mint konvencionális társaik. Hiába ellenállóak, attól még nyugodtan elviheti őket egy vírus. Láttam én már olyat, hogy mindent úgy csináltunk, ahogy azt illik, és mégis egy fél asztalnyi karalábé palánta ment a kukába, mert valami kórság megtámadta. Ez ilyen, aki kertészkedésre adja a fejét számolnia kell az ilyen balesetekkel is.

Attól, hogy nem bio vetőmagot vásárolunk, vagy vetünk el, attól még gondozhatjuk vegyszerek nélkül.

Most lássuk mi miből élünk. Van egy vetőmagos dobozunk, ahol virág, gyökér, levél, és termés szerint vannak csoportosítva a vetőmagok.

Mi azokat a magokat szoktuk használni, amit bárhol (barkácsboltok kert részlege, gazdaboltok, nagy bevásárló központok kert részlege) lehet kapni. Magot paradicsomból, paprikából, borsóból, babból, kukoricából, hagymából, rukkolából, salátából, retekből és fűszernövényekből szoktunk fogni. Kabakosokból (tök, cukkini, uborka) nem érdemes, mert ezek hajlamosak összeporozni egymást és cukkuborkák, meg hasonlók lesznek belőle következő évben. (Nem vicces)

Magfogásról  ezen a linken találtok útmutatót:

http://www.nodik.hu/nodik/?page_id=196

Ebben az évben Belgiumban vettünk demeter minősítésű biodinamikus vetőmagokat, de egyébként nem törekszünk rá, hogy bio vetőmagunk legyen.

Arra viszont oda szoktunk figyelni, hogy a vetőmag amit elvetünk ne legyen csávázott, mert arra nincs szükségünk. Csávázáskor a magokat olyan vegyszeres anyaggal vonják be, ami védi a magot a kórokozókkal és a kártevőkkel szemben.

És végezetül itt van pár link, ahonnan be lehet szerezni vetőmagokat:

bio vetőmagok: http://www.biokiskert.hu/yis/index.php?categ=1&subcateg_id=-1

http://www.okoflora.hu/

különleges vetőmagok: https://www.facebook.com/valeyrac.ex?fref=ts

tájfajták a tápiószelei génbankból: http://www.nodik.hu/nodik/?page_id=711 Tőlük csak az rendeljen, aki hajlandó dokumentálni, a termesztést, ellenkező esetben kizárják, és nem lehet többet rendelni.

Tájfajták civil kezdeményezőktől: http://www.maghaz.hu/

Aki nagyon szorgalmas ellátogathat magbörzékre is: http://www.maghaz.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=27:tavaszi-magborze-2014&catid=13:hir&Itemid=106

Tél van, még akkor is, ha nem is látszik. Ilyenkor nem sok minden csinálni való van kint a kertben, de fejben ilyenkor is kertészkedhetünk. Megtervezhetjük a következő évi veteményest. Ez nem tűnik nehéznek, de azért nem is olyan egyszerű, ha be akarjuk tartani a megfelelő szomszédokat, és azt hogy ugyanaz a fajta ne kerüljön ugyan arra a helyre önmaga után.

Azt találtam ki, hogy idén egy mintakerten fogom megmutatni, hogyan is zajlik egy kert megművelése. A mintakert egy kedves barátom, Lilla kertje lesz.

Jelenleg teljesen alap állapotban van, nem lett felásva vagy megtrágyázva. Ezt ilyen enyhe időben most is meg lehetne csinálni, de egy hónappal az első vetés előtt is belefér még.

Így néz ki most, majd meglátjátok nyáron milyen szép lesz!

Szóval Lilla kertje 2,7x2,7 m, a fűszernövények, a paradicsom és a tök félék nem ide lesznek ültetve. Jó megoldás, ha családi házban élünk, és csak kis konyhakertünk van, hogy a fűszernövényeket a virágágyásba tesszük, ahogy Lilláék is (majd tavasszal teszek fel róla képet). Idén a paradicsom palántáik is erre a sorsra jutnak majd.

Megbeszéltük, hogy miket szeretne a kertben: sóska, répa, petrezselyem,paprika, zeller, fokhagyma
metélőhagyma . A kertben a könnyű művelhetőség érdekében egy 40 cm széles utat terveztem középre és mellé tettem a petrezselymet, és a répát, mert ezekre nap, mint nap szükség van, így könnyű hozzáférni.

Mivel a kert egy része a nap nagy részében árnyékban lesz, ezért a jobb szélére tettem a paprikákat, hogy minél több napot kapjanak.  A paprikák sortávolsága 60 cm, de az ágyás szélétől 30 cm-re lehet tenni. Két sorban kötésben ültetjük majd el.

A kert viszonylag kicsi, ezért helykihasználás céljából babnak futóbabot terveztem, amit majd fel lehet futtatni a kert mögötti kisházra.

Célszerű az évelő növényeket, mint a sóska, a metélőhagyma, vagy a fűszernövények a kert szélére ültetni, így azokat a következő évben sem kell bolygatnunk.

A répa, hagyma, petrezselyem sortávolsága 20 cm, de az ágyás szélétől csak 10 cm-re kell ültetni. A zeller sortávolsága 30 cm. Érdemes a répát a hagyma mellé ültetni, mert a hagyma erős illata elnyomja a répa illatát, így a répa kártevője a répalégy nem talál rá.

Az ágyás szélére majd madársaláta kerül, ami ugyan nem évelő, de minden évben elveti a saját magját, mint az új-zélandi spenót, és évről évre kihajt. Ennek köszönhetően gyakorlatilag olyan mintha évelő lenne.

Így néz ki a terv, amit a saját kis kezemmel rajzoltam:

Első lépés majd a kert felásása és megtrágyázása lesz. Ha még nincs komposztunk, akkor gazdaboltban, vagy kertészeti boltban lehet kapni érett szarvasmarha trágyát, vagy szárított, granulált szarvasmarhatrágyát. Mi a TRIBÚ márkájút próbáltuk, az nálunk bevált. Adagolása négyzetméterenként 12-15 deka, de az adagolást általában feltüntetik a csomagoláson.

Ezen kívül még két mintakertet tervezek, egy balkonkertet, és a saját kertünket, ami lassan kezdi túllépni a hobbikert fogalmát, mert próbálunk mindenből annyit termelni, hogy elég legyen a család számára.

Ezeken a kerteken fogom bemutatni, hogy mit hogy csinálunk, valamint a facebook oldalon fogom megosztani, a napi kisebb munkálatokat, ezért érdemes lesz csatlakozni, ha valaki figyelemmel szeretné kísérni az eseményeket.

Ha kérdésetek van, vagy segítségre szorultok, ne habozzatok feltenni!

Hozzátenném, hogy nem vagyok profi kertész, amit írok, azt tapasztalatból írom.

Egyre jobban eltávolodunk a földtől, a természetes dolgoktól, és ezáltal az élettől is. Egyre nagyobb területeket fednek le városok és települések betonnal. Alatta a föld ismeretlen ideig mély álomban szunnyad. Persze mi azt gondoljuk, hogy Amsterdam vagy New York city, vagy akár Debrecen a világ végezetéig állni fog, de ez a Föld életében csak egy rövid szendergés.

Manapság a hipermarketekben kapható zöldségek nagy része sem találkozik földdel, mivel kőzetgyapotban és tápoldatban nevelkedik, messzi országokból kerülnek a pultra, és habár úgy néz ki mintha friss lenne, lehet hogy már két hete, vagy egy hónapja leszedték.

Egyre több ember költözik be városokba a jobb élet reményében, maguk mögött hagyva a kis településeket és falvakat, amik az elnéptelenedésre vannak ítélve. Ezeknek a helyeknek teljesen más a hangulata, mint a városoknak. Az ember úgy érzi hogy a természet olyan közel van, hogy szinte hallja a hangját.

Mi ellentétes irányból indultunk. A XI. kerületi lakótelepen születtem, majd a családommal kiköltöztünk a kertvárosba, és onnan külterületre. Mikor még nem laktunk itt akkor is sok időt töltöttünk kint, és egyre nehezebb szívvel mentünk haza, míg aztán egyszer csak kint nem felejtettük magunkat. Nem tervszerűen költöztünk, csak ott maradtunk ahová a szívünk húzott minket. Amikor állok a kertben, és nézem a patakparti óriási nyárfákat mindig elfog az érzés, hogy jó helyen vagyok, és hogy mindig is ide tartoztam, csak most jutottunk el idáig.

Mindenki érzi mélyen a szívében, hogy vágyik arra, hogy kapcsolata legyen a földdel, mert az az élet alapja. A vízé, az ásványkincseké, a növényeké, az állatoké és a mienk is. Ezt az érzést érezzük, akkor mikor kimegyünk a természetbe. Persze szép a látvány is, de ez sokkal több annál.

Érdekes folyamatot lehet megfigyelni mostanában. Az emberek elkezdtek ebbe az irányba fordulni, ha nincs is lehetőségük kiköltözni, legalább egy cserépben nevelnek otthon valami zöldséget.

Vissza kell találnunk az alapokhoz, a természethez, a növényekhez, a földhöz, mert ez egy olyan űrt fog kitölteni a lelkünkben, amiről nem is tudtuk, hogy egyáltalán létezik. Nézzétek meg azokat az embereket, akik 80 évesek, de még mindig kapálják a kis kertjüket, nevelgetik a gyümölcsfáikat. Iszonyatos erő van abban, hogy fizikai kapcsolatunk van a természettel. És nézzünk meg egy 50 éves embert, aki világ életében a városban élt. Lehet, hogy fiatalabb, de a szeme fáradtabb és fénytelenebb, az arca szürkébb, mert egyszerűen nincs lehetősége feltöltődni.

Szeretném, ha ezeket nem felejtenénk el. Ha a népi hagyományok, és háztáji eljárások, mint a disznóvágás, a sajtkészítés, vagy a zöldségtermesztés nem veszne el. Ezek kincsek, amik közül már így is annyi mindent elfelejtettünk. Az idősebbektől, akik még ebben nőttek fel lehet tanulni, de sajnos ők sem lesznek mindig velünk, hogy tanítsanak minket. Ez a feladat a mi generációnké, hogy átvegyük a tudást, és továbbvigyük. Annyi minden tereli el a figyelmünket a modern világban, a tévé, az internet, a reklámok, hogy az igazán egyszerű dolgokat szinte már észre sem vesszük.

Ezért írom ezt a blogot, és elsősorban nektek írom! Hogy lássátok, hogy van élet a városon kívül is, de nem kell mindentől elszakadni ami oda köt, hogy kedvet kapjatok hozzá. Ha már csak egy ember is fog palántát nevelni a teraszán, vagy csak egy valaki ás fel egy kis részt a kertjéből, vagy csak egyvalaki süt otthon kenyeret, amit a saját kezével dagaszt meg, akkor már megérte ezt a blogot írni. A célom viszont az, hogy minél többen kapjanak kedvet hozzá, hogy minél többen tartsanak állatot otthon, hogy termesszenek zöldséget, gyümölcsöt, és próbálkozzanak azokkal a módszerekkel, amiket nagyszüleink és dédszüleink még ismertek.

A CSIKOSCUKKINI egy ugródeszka ehhez. Remélem egyszer egy közösség alapköve is lesz, ahol tapasztalatokat tudunk egymással cserélni, és megoszthatjuk egymással milyen belépni abba a világba, ami annyira színes és gyönyörű, hogy érdemes megtapasztalni. Szeretném, ha ezen a blogon az emberek, akiket ez érdekel, egymásra találnának és közösséget építenének. Hiszen egyre elszigeteltebben élünk egymástól, pedig nem kéne.

Már többen kérdezték, hogy ki is írja ezt a blogot?  Akik jártak nálunk azok anyukám kertjét vélik felfedezni a képeken. Ő a nagy kertész közöttünk, de együtt csináljuk, és én írok.  Igazi szerelem ez közte és a kert között. Azt szokta mondani, amikor ideges, hogy ki kell mennie kicsit kapálni hogy leföldelje magát. És ez így is van, a kert megvigasztalja, újra és újra. Boldogan ül le este, akkor is, ha annyira fáradt, hogy alig bírja felemelni a kezét. Én csak nézem, hogy hogy bír ennyit dolgozni, és mindig megkérdezem tőle, hogy hogy bírja. Erre azt szokta mondani, hogy amikor annyi idős volt, mint én, ugyan ezt a kérdést tette fel a dédnagymamámnak.  Azt válaszolta, hogyha majd annyi idős leszel, mint én, te is bírni fogod.

Rajta kívül a másik nagy tanítómestereim,  Budaházi biokertészetet vezető Tóni bácsi, és Kati néni, akiknél volt szerencsém egyetemi gyakorlatomat tölteni. Rengeteget tanultam tőlük, és tanulok is mindig, amikor kimegyek, hiszen befogadtak maguk közé, és úgy bánnak velem, mint egy családtaggal.

Én se tudtam ám egyből, hogy ez engem érdekel, hiába csörgedezik az ereimben kertész vér. Azt mindig tudtam, hogy érdekel a biológia, és ezen belül is a növények, ezért biológia szakon kezdtem a tanulmányaimat. Rájöttem, hogy ennek nem sok köze van az élethez, hacsak nem nevezzük a kémcső alján úszkáló üledékeket annak. Rájöttem, hogy a természetnek, a biológiának, és a növények szeretetének a növénytermesztés az értelme, így jutottam el Gödöllőre, ahol jelenleg agrármérnöknek tanulok.

Ez volnék én: a csíkoscukkini blog írója. 

Ha egyet értetek velem, ha ti is úgy gondoljátok ahogy én, akkor osszátok meg, és terjesszétek, hogy minél több emberhez eljusson!

Orsi.

Tudom, hogy nem szeretitek, ha nincs pontos recept valamihez. Higgyétek el SOKKAL kényelmesebb, úgy sütni, hogy nem kell folyton odarohangálni a géphez vagy a papírhoz, hogy mi a következő hozzávaló. Alapvetően a kenyérfélékhez négy dolog kell: liszt, víz, élesztő és só. Ha ezeket nem felejtjük ki, már nagy baj nem történhet. Négy hozzávalót meg igazán meg lehet jegyezni.

Nagyon szeretem a magos kiflit, de nem sűrűn járok olyan helyen ahol lehet kapni igazán jót, ezért úgy döntöttem inkább sütök itthon. Eleinte egy netes recept alapján csináltam, de aztán rájöttem, hogy teljesen felesleges recepthez kötnöm magam.

Ezt a kiflit úgy is hívhatnám, hogy mindent bele kifli, ugyanis kb. mindenből tettem bele, amit a kamrában találtam.

Ugyanúgy kezdem, ahogy a kenyeret. Kovászt készítek előző este (lásd a házi kenyér recept) fél zacskó szárított élesztőből. Másnap reggel összeszedtem 4 féle lisztet: fehér tönkönyt, frissen őrölt teljes kiőrlésűt, zablisztet, és teljes kiőrlésű rozslisztet. Ezekből összesen kb. fél kilót szórtam egy tálba. Került bele lenmag, szezámmag, tökmag, és zabpehely, fűszerek közül pedig 3 tk. só, egy mokkáskanál koriander, és őrölt kömény. Ezektől a fűszerektől olyan… teljes kiőrlésű illata lesz :D Hozzátettem a kovászt, ami szépen beindult akkorra, és folyamatosan adagolva hozzá a langyos vizet, szép kis tésztát gyúrtam belőle. A tészta ne legyen se túl kemény, se túl lágy, azaz ne kezdjen elfolyni ha lerakom a konyhapultra. Ezután hagyjuk, hogy a tészta keljen legalább két órát.

Szépen meg fog kelni. Ezután 8 darabra osztottam. Így körülbelül 100-120 grammos egy kifli, ami kicsit sok. Tehát lehet több darabba is osztani, ez is egyéni választás kérdése.

Már nincs más hátra, mint megformázni a kifliket. Egyenként átgyúrjuk a darabokat, kinyújtjuk őket, és feltekerjük jó szorosan. Erre azért van szükség, mert megsülve így lesz a belsejének olyan kifli állaga. Ha megformáztuk a kifliket, egy ecset segítségével kenjük meg vízzel, és forgassuk bele magkeverékbe.

Ezután tegyük a kifliket sütőpapírralletakart tepsire. Be is vághatjuk, de nem muszáj. Letakarjuk és 30-40 percig még hagyjuk kelni.

200 °C-ra előmelegített sütőben 20 perc alatt megsül. A családom melegen szokta enni vajjal, de reggelire nagyon jó!

Próbáljátok ki!

„Dezsőnek meg kell halnia”

mondta Pelikán József gátőr  a Tanú c. filmben.

Kezdetektől fogva tudtuk, hogy nálunk is lehangzik majd e gyászos mondat. Annyi módosítással, hogy Miloskának meg kell halnia. Ennek az a magyarázata, hogy  Dezsőt (többen még ma is így ismerik első nevelt malacunkat) a román kőműves átkeresztelte Milosevicsre, a tyúkok iránt mutatott agresszív viselkedése miatt. Mivel azért mégis csak egy kedves jószág volt, ezért Miloska lett a beceneve. December 15 volt a nagy nap, és bár nem szaporítom vele a szót, de elég nehezen sikerült egy böllért találni, aki nagy szakértelemmel segítette át szegényt a túlvilágra. Városi népekként nem sokat tudtunk a disznóvágásról, de jöttek barátok (szintén városiak) akik szívvel lélekkel segítettek. Így aztán, ha nem is zökkenőktől mentesen, de végül is Miloska átszellemülten lóg a garázsban, a rúdon; kolbász,szalámi, kenőmájas és disznósajt formájában.  A szalonna és a sonka só-bundáját már fűszeres páclére cserélte, a finom májas és véres hurka a tepsibe, mélyhűtőbe került. barátaink számára kóstolónak is került sok finomság. Régi hagyomány szerint ahány helyre adtak kóstolót, annyi helyről kaptak is vissza, így igen hosszú ideig friss disznóságokkal volt ellátva a család.

Milyen hagyománya volt régen a disznó ölésnek?

„Szeptember elsejéről az iskolakezdés jut eszünkbe, noha ez a nap régen más szempontból is rendkívül fontos volt, ilyenkor kezdték el hizlalni a disznót a vágásra. Novemberben pedig, Disznóölő Szent Andráskor végre megkezdődött a parasztháztartások fénypontjának számító időszak: a disznóvágás ideje. Az adventi böjt előtt, de már a téli hideg beállta után került tehát sor a jeles eseményre, hiszen ilyenkor még lehetett húst enni és az időjárásnak köszönhetően attól sem kellett tartani, hogy az – hűtő hiányában – megromlik.

Bár a sok vér és belsőség láttán nem feltétlenül gondolnánk, a disznóölés mégis komoly, rituális esemény volt. Mint ilyenhez, előírások, tilalmak köthetők. Régen úgy tartották például, hogy tilos újholdkor disznót ölni, mert akkor férges lesz a hús. Másutt kedden, pénteken és vasárnap sem volt szabad, különben megromlik. A hiedelem szerint a disznó felvágásakor kacagni kell, így vastag lesz a szalonna. Ha több zsírt akartak, olyankor kellett vágni, amikor a Göncölszekér és a Kaszáscsillag közel van egymáshoz, ha porhanyós húst, megkergették az állatot. A levágott disznó némely részét (így a Tamás napján vágott disznónak a háját) gyógyításhoz használták. Emellett fontos közösségi élmény is a disznóölés. Mindenkinek megvolt a maga feladata, amit pontos rend szerint hajtott végre, az erre az eseményre összehívott nagyobb társaság pedig a nap végén fáradtan, de jókedvűen és megelégedettséggel ült asztalhoz a tor elfogyasztásához. A tor szintén több egyszerű falatozásnál, a halálesetet követő étkezés az áldozati lakomák maradványa, melynek célja eredetileg a halott haragjának elkerülése, jóindulatának elnyerése volt.

A disznótoron a levágott állat húsából készített ételeket ették. Általában ez húsleves, húsos káposzta és a frissen kisült zsírban sütött fánk volt, de minél gazdagabb volt a háztartás, ez annál több elemmel bővülhetett. „ 

(Forrás: http://korkep.sk/cikkek/mindennapjaink/2013/11/19/regi-uj-kolbaszok    

  kép: http://gyulaanno.hu/)

ha érdekel valakit, szívesen felteszem kipróbált receptjeinket!