…Hogy valaki szépnek lásson egy pulykakakast, szinte elképzelhetetlen volt számomra, amíg nem neveltük fel Gergelyt és Samuka-Izoldát.
A két kis pulyka pipét a monori kisállat vásáron vettük. Rengeteg érdekességet láttunk ott, többek közt német óriásnyulat, aminek csak a füle akkor volt mint az alkarom, és az egész nyúl kb. egy méter hosszú volt. A kis pulykák mellett beszereztünk még két óriástyúkot (amik azóta se nőttek óriásira) és 30 db fürjet (amik nem tojnak). A pipék épphogy kikeltek a tojásból. Az egyik kisebb volt, mint a másik, szerencsétlenül lógott az egyik szárnya, féltünk, hogy nem is marad meg. Orsi mindenképpen hímet szeretett volna, de az árus se tudta megmondani melyik lány és melyik fiú, úgyhogy a biztonság kedvéért két hímnek látszót vettünk. A név előre el volt döntve, Gergely lesz. A másiknak meghagytuk a lehetőséget hogy lány legyen, így kapta a Samuka-Izolda nevet.
A gondok ott kezdődtek, hogy a két kis szerencsétlent a csirkék és a fürjek is ott ütötték, vágták, ahol érték, ezért nem tarthattuk őket a baromfiudvarban. Egy kiselejtezett ketrec lett az ideiglenes otthonuk és beköltöztek a házba, a különlegesen hideg tavaszi időjárás miatt.
Eleségük nagyrészt kukorica és tritikálé dara volt. A felvágott hagymaszár és túró volt a nap fénypontja, amit összetéveszthetetlen füttyögéssel üdvözöltek. Napközben a kertben legelésztek. Mint minden, ez az idő is elmúlt, a kis pipék szépen felcseperedtek, méretben utolérték a csirkéket. Lassan összeszoktattuk a baromfiak népes csapatával. Már csak éjszakára kerültek a ketrec védelmébe.
Mára megerősödve ők az elsők, akik reggel üdvözlik, azt, aki a reggelit hozza, és rendszerint kézből kicsipegetik a legjobb falatokat (ami legtöbb esetben morzsolt szemes kukorica). Azóta is nagy kedvenc a túró és a hagymaszár, de a rohadt almára és a bogarakra is ugyanolyan lelkes füttyögéssel vetik rá magukat.
Néhány hete azonban feltűnt, hogy Gergely mintha kicsit visszahúzódóbb lenne, nem is eszik annyit, mint SamukaIzolda. A különbség kettejük között egyre szembeötlőbb lett. Felmerült a halvány gyanú, talán mégis Gergely a lány és SamukaIzolda a fiú?
Miután Samuka rendszeresen tollait felfújva, szárnyát leengedve hol puffogva, hol hangos blub-blub-blubozással páváskodik az udvarban, mialatt Gergely szerényen követi, kétség sem férhet hozzá, hogy minden igyekezetünk ellenére Gergely a lány és SamukaIzolda a bak, merthogy hivatalosan így hívják a pulykakakast.
Samuka házőrzőnek is kiváló, ugyanis ha idegent lát egyből hangosan jelzi.
Mint jó szülő (ha nem is vér szerinti) büszkélkedve nézem Sámuel gyönyörű, kékben, lilában és vörösben pompázó bibircsókos fejét, mellére lógó szakállát, fekete- bronz csillogású tollát és azon gondolkozom hogyan is láthattam olyan ronda jószágnak a pulykát?
(A bejegyzés Anyukám alkotása, de szeretném hozzátenni, hogy én sose gondoltam, hogy a pulyka rusnya állat lenne!! Szerintem gyönyörű, főleg ahogy felfújja magát. Látszik is hogy olyankor nagyon büszke magára, mert a szeme sarkából figyeli az embert és ha megdicsérjük még nagyobbra fújja magát. Gergelyt átkereszteltük Georginára, várjuk a további fejleményeket….)
