Bevezetésként annyit mondanék, hogy Németországban tanulok egy fél évig, Sustinable International Agriculture (Fenntartható Nemzetközi Mezőgazdálkodás) szakon Organikus gazdálkodás fakultáción. Egyébként a szaknak 3 fakultációja van, az Organikus gazdálkodáson kívül, Trópusi mezőgazdaság, és Agrobusiness. Volt szerencsém elkirándulni két napra Dél-Németországba a Principles of Organic Farming (biogazdálkodás alapelvei) tárgy keretében.
Szóval péntek hajnalban indulás, majd egy laza 5 órás buszút után megérkeztünk Wolpertshausenbe, ahol egy helyi „piac”-on ebédeltünk meg. Azért az idézőjel, mert a piac igazából egy kisebb szupermarket, ahol a helyi termelők termékeit lehet megvásárolni, és persze emellett még minden mást amire szükséged lehet a háztartásban. A kínálat gyönyörű, a feldolgozott húskészítményektől kezdve, a friss zöldség-gyümölcsig mindent lehet kapni. Az épület másik részében egy önkiszolgáló étterem üzemel, ahol a helyi alapanyagokból főznek. (Megj: nagyon finoman!!)
Kicsit bővebben a szervezetről: eleinte 8 gazda állt össze, hogy felvevőpiacot teremtsenek a termékeiknek. Bárki csatlakozhatott, így mára már 1050 gazda vesz részt a szervezetben. A csatlakozó tagoknak egy belső kvalitási szabályrendszernek kell megfelelniük, ami biztosítja, hogy az előállított termék nagyon jó minőségű. A termelési feltételek kiterjednek a takarmányozásra, és a tartásmódra is. Ezen kívül egy saját bio tanusító szervezetet is létrehoztak, mert a már létezők feltételeit túl alacsonynak találtak. Az Ecoland minősítés közelebb áll a Demeter minősítéshez, mint az általánoshoz. A demeter minősítésről bővebben egy korábbi bejegyzésben már írtam. A termékeiket az általuk üzemeltetett 7 boltban árusítják, valamint több hotel és étterem közvetlen beszállítói, többek között a német parlamenté is. Több külföldi termelővel is kapcsolatba állnak, így saját maguknak szerzik be az bio minősítésű, nagyon jó minőségű fűszereket, Indiából, Zanzibárból, és a fűszerpaprikát Szerbiából. Azért biztos ami biztos alapon megkérdeztem a szervezet vezetőjét, aki kalauzolt minket, hogy tudja-e hogy az igazán jó fűszerpaprika Magyarországon terem, nem Szerbiában. Hát sajnos a szerb olcsóbb... Saját fűszerfeldolgozó üzemük is van, ahol előkészítik a számukra szükséges fűszereket, valamint csomagolják őket, egyéni logóval ellátott dobozokba, zacskókba.
Első nap ellátogattunk egy tehenészetbe, ahol 50 gyönyörű szimentáli tehenet tartanak. A tehenészet sajátossága, persze azon az alapvető tényen kívül, hogy bio, hogy nem adnak erjesztett takarmányt az állatoknak. (Az erjesztett takarmányok, mint a szilázs, szecskázott növényekből készül hasonló elven, mint a savanyú káposzta. Tömörítés után tejsavas erjedésnek indul, így a végeredmény megőrzi a magas vitamin és tápanyag értékét) Sajtgyártás szempontjából, ez a fajta tej vagyis haymilk, a legjobb minőségű tejnek számít, ugyanis jobb az íze. Az állatok nyáron legelnek, vagy kaszált friss füvet kapnak, valamint fejés közben szemes takarmányt. Télen granulált lucernát, és szénát. A körbevezetés után, megkóstolhattuk a kenyeret, amit a földjeinek termelt búza lisztjéből sütöttek, a tejüket, és a saját almájukból gyártott almalevet.
Utána a tejfeldolgozó üzem következett, ahol a helyi termelők tejéből gyártanak prémium minőségű sajtot. Megnéztünk egy kisfilmet a készítési folyamatról, aztán végigkóstoltunk 8 fajta irdatlan jó sajtot, amit svájci recept szerint készítenek. Utána beöltöztünk tetőtől talpig, és megnéztük a sajtérlelő helységet. Hát egészen elképesztő. Még arra is figyelnek, hogy a deszkák, amin a sajtok érnek, olyan fából legyenek amik nagyon lassan nőnek, így az nem vetemedik meg a sajtból kiszivárgó nedvességtől. Ezt kifejezetten nekik gyártják, és ha jól emlékszem Svájcból importálják.
Másnap ellátogattunk, egy sertésfarmra, ahol szabadon tartják a malacokat. Nagyon mókás volt ahogy a 80 kilós malacok összevissza rohangáltak meg ugrándoztak a fűben, egyértelműen boldog malac kinézetük volt. A szabadon tartott malac húsa egyébként drágább, mint a demeter minősítésű húsé.
Utána a vágóhíd következett, amit szintén nyakig beöltözve látogattunk meg. A vágóhídra hozzák a szervezetben résztvevő farmerek az állataikat. Hetente 2 nap van marha vágás, két nap van disznó és birka, és egy nap bio vágás. Utána gyorsan végignéztük a húsfeldolgozó részleget, ahol konzerveket és kolbászféleséget állítanak elő, vagyis csak fognak, mert még épülő félben van.
Fantasztikus volt látni, hogy ennyire jól is működhet valami, minden fogaskerék a helyén van, és olajozottan gördülnek egymáson napról napra, és válnak egyre erősebbé és nagyobbá.