Szeptemberben sikerült kijutnom Németországba Erasmussal. Ez már nagyon régi vágyam volt, csak az egyetem alatt folyton szerelmes voltam, és nekem nem ment volna, csak úgy itthagyni a páromat és odébbmenni 1000 kilómétert. Ígyhát vártam, és mikor azon kaptam magam hogy egyedül vagyok, és tulajdonképpen azt csinálok amit akarok, és odamegyek ahova akarok, akkor tudtam, hogy itt az idő.
Mindenképpen organikus gazdálkodást akartam tanulni, aztán egyszer csak találtam egy ilyet a Kasseli egyetemen, és beindult a gépezet, minden annyira simán ment az intézkedéssel, hogy szept. 20-án már a koliszobámban álltam, egyedül, egy lelket se ismertem, azt se tudtam merre vagyok arccal. A város kicsi volt, de barátságos, és gyönyörű környezetben volt.
Rengeteg féle emberrel ismerkedtem/barátkoztam össze a félévem alatt a világ minden tájáról. Nagyon kedves emlékeket szereztem, pl. mikor hallottam egy francia lányt, egy francia-kanadai, és egy afrikai srácot franciául beszélgetni, mert habár hárman 3 kontinensről jöttek ez az anyanyelvük. Ilyenkor kinyílik a világ, és az ember sok mindent átértékel magában.
Azoknak akik ismernek személyesen gondolom nem nagy meglepetés, hogy a latin-amerikaiakkal jöttem ki a legjobban, mert nagyon hasonló volt a temperamentumunk. Nekem nagyon jó tapasztalataim vannak az afrikaiakkal is, annak ellenére, hogy sok rosszat lehet róluk hallani. Akiket én ismertem, ők nagyon jófejek voltak, iszonyú jó humoruk van, rengeteget lehet rajtuk nevetni.
Egyik kedvenc élményem az afrikai buli volt. Én még életemben nem láttam ennyi fekete embert egy helyen, és főleg nem láttam táncolni őket, de egészen elképesztő. Ez volt az a buli amit jobb volt nézni, mint táncolni.
Aztán novemberben haza kellett jönnöm levizsgázni, úgyhogy két hét alatt letoltam 6 vizsgát (mert az egyiken kivágtak :D) és közbe lementünk a barátaimmal elzárni a vizet Balatonra, ami 3 napig tartott, és sok alkohol kellett hozzá…
Viszont a sűrű két hét teljesen kimerített, úgyhogy nem voltam épp a topon mikor visszamentem. Karácsony, újév, és még egy bónuszvizsga után itthon, kint is volt mit csinálni. Prezentációk angolul, rengeteg ajánlott olvasmány. Kőkemény genetikás, biotechnológiás anyagok angolul. Még szerencse, hogy a latin kifejezések angolul is ugyan azok….
A legfontosabb tárgyam egy növényvédelmes tárgy volt, amiből heti 9 (!!!!) óra volt. Na azon aztán mindent csináltunk, a mikroszkópos fonálféregszámolástól kezdve a fuzáriumfertőzöttség vizsgálatáig. Viszont nagyon sokat kellett hozzá olvasni, meg tanulni, de szerencsére sikerült, és ötös lett, vagyishát az ottani jegyek szerint egyes :D 1.7 egész pontosan.
Aztán egy laza 20 oldalas beadandó után a paleolit táplálkozásról (amiről amúgy kiderítettem, hogy szakmailag abszolút nem megalapozott, kiragadott információk tömkelegére épülő divatbaromság, ami csak azért működik, mert az ember mentesíti magát az ipari szaroktól, és tisztán kajál) elkezdhettem írni a diplomám.
Közben hazaköltöztem, így írni, már itthon írtam. Egy hónap alatt össze is raktam, és a leadás napján fél4kor tettem le a TO asztalán, úgy hogy 4 óra volt a határidő, mármint csúszás nélkül.
Ezek után végre volt valamennyi időm, hogy végre összeszedjem magam. De nem túl sok, mert azért csak a fejem felett lebegett az államvizsga.
Hiába mondta mindenki, hogy csak dísznek van, nem nyugtatott meg túlságosan, így jó hamar elkezdtem rá tanulni. Sikerült annyira ráparáznom, hogy a végén 5.0-ás államvizsgát hoztam össze, pedig úgy indultam el reggel, hogy csak meg ne bukjak… Persze a szerencsefaktoron is sok múlt, mint mindig, de összességében jól sikerült.
Egy nagyon pazar kis bográcsos buli keretében méltóan sikerült megünnepelnünk, hogy végeztünk.
Hát így lett belőlem okleveles agrármérnök, úgyhogy hivatalosan is okoskodhatok mostmár itt :D Szóval ez az eltűnésem hosszú lére engedett története.
Nagyon hiányzott a blog, és az írás. De ha kint voltam a kertben akkor írni nem maradt időm, ha meg nem megyek ki, akkor meg miről írjak?
Következő programom a nyárra a pihenés, de az teljes gőzerővel.
