Ez a leggyakoribb kérdés a fenntartható gazdálkodás témakörében. A tömegtermelés legfontosabb aduásza az egyre növekvő túlnépesedés, és az erre adott logikusnak tűnő válasz a túltermelés, és a kényelem kiszolgálása. Azonban ez az egyik legnagyobb blöff a jelenlegi gazdaságban.
Az egyetemi diplomaosztómon hangzott el, hogy szép és jó a biogazdálkodás, de 7 milliárd embert kell etetnünk, úgyhogy mindenki tudja hogy hol a helye. Azaz az intenzív gazdálkodásnak az asztalon a helye a biogazdálkodásnak meg a szőnyeg alatt. Szerintem nem.
Hogyan etessünk 7 milliárd embert? Röviden: nem tudom! És nem is gondolom, hogy a jelenlegi világ egyik legnagyobb problémájára nekem kellene megoldást találnom, de még azt sem gondolom, hogy Magyarországnak, vagy Európának.
Miért? Mert úgy hiszem, ott már alapból el van rontva valami, amikor kontinensek próbálják egymás élelmiszerellátási problémáit orvosolni. Van azonban pár olyan jelenség, amin érdemes elgondolkozni, és más perspektívából szemlélni ezt a témát.
- Túl sok kaja megy a szemétbe. Nem csak a háztartásokban, hanem a boltokból, hipermarketekből is. A lejárt szavatosságú, vagy a fonnyadó meg nem vásárolt termékek mennek a kukába. Olyan sok, hogy abból több család is vígan ellenne. Ez az ára annak, hogy folyamatosan elérhető minden termék, zöldségek, felvágottak, húsok tejtermékek egyszóval minden. Nagyjából bármikor be tudunk szerezni szinte bármit. Kivéve a csúnya és szabálytalan zöldségeket/gyümölcsöket mert azokat esélyünk sincs megvenni. Az esztétikai selejtezés óriási pazarlás, tekintve, hogy az adott zöldségnek semmi baja csak a kényes szemünket szúrja a kétágú répa vagy a görbe uborka. Megkockáztatom, hogy csupán ebből a kettőből az éhező emberek jelentős része jól tudna lakni, ha nem is világszinten de Magyarországon tuti.
- Kövérek vagyunk. Igen, a fejlett társadalmakban az egyik legnagyobb probléma a túlsúly, az ezzel járó betegségek és szövődmények. Ez rögtön az első pontból következik, hiszen minden elérhető, folyton ott van az orrunk előtt minden kaja, nem kell megdolgoznunk érte, de még csak magas árat sem kell fizetnünk, hiszen az ipari termelés lehetővé teszi az áron aluli értékesítést. Gondoljunk csak a magyar dinnyetermesztőkre, akik nem tudták eladni a termést a szupermarketek jóval alacsonyabb áron kínált import dinnyéi miatt 2017-ben. Ez nem egyszeri eset, sőt...
Szóval nem lenne szükségünk annyi táplálékra amennyit megeszünk, mégis rettegünk az éhínségtől. Már csak a gondolattól is rettegünk, hogy nem lesznek nyitva a boltok, és ez a gondolata képes kiváltani azt, hogy pánikszerűen felvásároljuk a tartós élelmiszereket, és kifosszuk a boltokat. Megdöbbentő, ami most zajlik a vírushelyzet kapcsán. Arról már ne is beszéljünk, hogy ami elfogyott az a cukor, a finomított étolaj, a liszt és az instant élelmiszerek, és akkor csodálkozunk, hogy el vagyunk hízva….
- Mindenki rizs csirke meg steak sültkrumpli kombón akar életben maradni kólával leöblítve. Na így tuti nem fog menni a 7 milliárd ember élelmezése. Egyrészt mert nem a helyi viszonyokra támaszkodó élelmiszerek képezik az étrend alapját, hanem a nyugati trend. Még mindig azt gondoljuk, hogy hús nélkül nincs étkezés. Annyiszor hallom azt, hogy „ha nem eszek húst, az olyan, mint ha nem is ettem volna” ezekkel áltatjuk magunkat, holott semmi bajunk nem lenne ha kevesebb húst ennénk. Senkinek nem lesz vitaminhiánya, ha egy héten csak egyszer eszik húst. Lehet enni tojást, tejtermékeket, lehet zsírral főzni… Az állatokat takarmányozni kell, és a takarmány megtermelésének óriási a területigénye. Azokon a területeken, ahol történetesen emberek számára is lehetne élelmiszert termelni. Hihetetlen luxus minden nap, minden étkezéshez húst enni, és nincs is szükségünk rá.
- Egzotikus élelmiszerek képezik az étrendünk jelentős részét. Egyrészt az is probléma, hogy ennyit utazik az amit megeszünk, a másik hogy nagyon valószínű, hogy kényszerérett, és vegyszeresen kezelt az a zöldség/gyümölcs amit megeszünk. Másrészt a lassan alapélelmiszernek számító kávé, csokoládé, banán és a rettegett pálmaolaj óriási területű ültetvényeket kíván, ahol a helyiek termeszthetnének élelmiszert saját maguk számára, de inkább a nyugati világnak termesztenek, mert jobb pénzt kapnak érte. Az avokádó például szinte elérhetetlenül megdrágult azokon a területeken, ahol őshonos, és a helyiek táplálkozásának szerves része, mert akkora kereslet lett rá világszinten.
És végül az ipari termelés által előállított silány minőség, ami csak az illúzióját adja meg annak, hogy vettél egy kiló húst. A fele víz, amit jó pénzért vettél meg. Minőségi éhezésnek hívják azt a jelenséget, ahol hiába eszel, ha nem jutsz hozzá az esszenciális tápanyag mennyiséghez.
A tömegtermelés által előállított óriási mennyiségű élelmiszer képes arra, hogy ezt az állapotot fenntartsa. Rettegünk az éhezéstől, miközben szinte mindenki alultáplált jelenleg is. A hiánytünetek megjelenése azt jelenti, hogy alultápláltak vagyunk, mert nem viszünk be elég tápanyagot a szervezetünkbe.
Nem kívánom, hogy ne legyek boltok, de jó lenne, ha sokkal több alternatíva lenne a fenntartható vásárlásra, ahol minőségi élelmiszerhez lehet hozzájutni. Nem szeretnék lemondani a kávéról vagy a csokiról, de még az avokádóról sem, de nem fogok egyfolytában avokádót enni mert azt valaki kikiáltotta superfoodnak.
Szinte közhely, de együnk helyi és szezonális termékeket. Együnk kevesebb húst, több zöldséget és hüvelyest, kevesebb feldolgozott élelmiszert. Próbáljunk kisléptékű vagy háztáji gazdaságból beszerezni a táplálékunkat. Ha van hozzá kedvünk és energiánk kertészkedjünk, és ültessünk pár tő paradicsomot vagy paprikát, szórakozzunk a balkonkertészkedéssel. Ne dőljünk be a trendeknek, mint a szuperfoodok, és mindezt próbáljuk meg úgy tenni, hogy nem esünk át a ló túloldalára. Próbáljunk nem rágörcsölni, ha húsleves főzés közben rájövünk, hogy elfelejtettünk répát venni a piacon, akkor örüljünk neki, hogy van lehetőségünk lemenni a boltba. Ha már egy kicsit is sikerül elszakadni a szupermarketektől vagy kevesebb kaját kidobni, már tettünk valamit azért, hogy változzon a jelenlegi rendszer és az a 7 milliárd ember ne éhezzen.
A tömegtermelésre hivatkozni azért mert túl sokan vagyunk… ugyan már… országszinten nézve, mi nem az éhező tartományoknak exportálunk, hanem a gazdagabbaknak, akik többet fizetnek érte mint itt, és mi is onnan importálunk ahol kevesebbet kell fizetni ugyanazért. Ezért van a boltban silányabb minőségű lengyel krumpli vagy spanyol paradicsom. A profit a mozgatórugó, nem az éhezés.
