Mostanában tele van az internet a világméretű erdőtüzekkel. Több gondolat is kavarog a fejemben ezzel kapcsolatban, amit ebben a posztban szeretnék nektek kifejteni.
Szóval egyrészt erőtüzek mindig voltak, a nyári meleg és különösen a lehullott kiszáradt fenyőtűk rendkívül gyúlékony mivolta elősegíti a tüzeket. Hozzá kell tennem, hogy a tüzek keletkezésének oka 95%-ban emberi tevékenység következménye. Az erdőirtások következtében azonban megváltozik az erdők mikroklímája. Ha bementek egy erdőbe egyből érzitek a kellemes, hűvös, párás klímát. A fák számának csökkenése hatással van az erdő klímájára is, így kisebb a levegő páratartalma, ami növeli a tűz kockázatát.
Ne olyan erdőket képzeljetek el mint itthon, mivel Magyarországon az erdők 90%-a erőgazdálkodási terület, azaz kor és fajta eloszlás nem olyan nagy ezekben az erdőkben, mint egy őserdőben. A hazai erdőkben maximum 2 lombkoronaszint található, ellentétben a trópusi erdőkkel, ahol 5-6-ra is nőhet ez a szám. Tehát a növényzet klímaszabályozó funkciója is sokkal nagyobb, sokkal több faj található ezekben az erdőkben. A probléma alapvetően nem magával az erdőtűzzel van, hanem a méretével, és a gyakoriságával. Korábban is voltak erdőtüzek, de nem ennyi és nem ekkora.
A fokozott mértékű erdőtüzek a következők miatt nagyon károsak:
- A szerves anyag égésével, széndioxid kerül a légkörbe, ami az egyik legfontosabb üvegház hatású gáz. (+ a talajban tárolt szervesanyag égésével is plusz széndioxid keletkezik)
- Csökken a biodiverzitás, ugyanis ezek az erdők rengeteg állat és növény élőhelyét képezik. Azoknak a fajoknak a léte, amiknek a fennmaradása már most sem áll stabil lábakon, veszélybe kerül.
- Az őserőket szokás emlegetni a Föld tüdejeként is, ami bizonyos mértékig igaz. Elviekben a légköri oxigén termelődésének 20%-át az esőerdők adják.
Most felmerülhet egyesekben, hogy miért érdekel engem, ha kihal valami lepke Brazíliában? Az ökoszisztéma egy rendkívül bonyolult szerkezet, a maga szabályozó funkcióival, aminek a működése annyira összetett és bonyolult, hogy mi nem látjuk át. Fogjuk fel úgy a fajok számának csökkenését, mint a csontritkulást az emberi szervezetben. Kis mértékben lehet, hogy nem olyan zavaró, de minél nagyobb mértékű, annál inkább csökken a regenerációs képessége a szervezetnek.
Egyszerűen képtelen vagyok épp ésszel felfogni, hogy ezeket az erdőket azért kezdték írtani, hogy nagyobb terület jusson a mezőgazdasági területek számára. Természetvédelmi és agrármérnökként mindkét terület közel áll a szívemhez, de az egyiket pusztítani a másik javára számomra értelmezhetetlen. De mindig van az a pénz… Önmagában maga az erdő nem jár közvetlen profittal, ha nincs rajta erdőgazdálkodás, de hogy továbbra is testi példával éljek, olyan ez mintha mindenki nekiállna kiszedetni ezt-azt a testéből, mert minek az oda… Nem véletlenül lett így kitalálva, és a túlzott mértékű beavatkozással megborul az ökoszisztéma szabályozó funkciója, ami súlyos következményekkel jár, mint ahogy azt most is látjuk.
Azt kellene végre felfogni, hogy nekünk nem a Földet kell megmentenünk. A Föld éveinek számát tekintve az emberiség csak egy makacs nátha, ami kicsit megviseli a környezetet. Nekünk azt kellene megérteni, hogy a saját bőrünket védjük, azzal, hogyha olyan módon élünk ezen a bolygón, hogy nekünk, embereknek, növényeknek, és állatoknak megfelelő környezetet biztosítunk a túlélésre.
Persze olyan is létezik, hogy egy faj totálisan feléli a környezeti erőforrásait, és a populáció vagy összeomlik, vagy tovább kell állnia, hogy élelmet találjon. Még ökológiai fogalom is létezik erre. Ezek az R-stratégista fajok. Optimális környezetben a faj addig szaporodik ameddig ki nem írtja önmagát. Az állományszám aztán visszaesik egy olyan szintre ahol a környezeti erőforrások is fel tudnak szaporodni, majd szépen gyarapszik a populáció is vele együtt, aztán később újra összeomlik. Ez általában kis testű gyorsan szaporodó fajokra jellemző. Pl. osztrigák, kisebb rágcsálók, egyes rovarok.
Tehát most jelenleg az emberiség azon a ponton tart, mint egy sáska. Felzabálja, ami rendelkezésre áll, csak mert megteheti, és amikor elfogyott megdöglik a társaság nagy része.
Most mindenki olyan baromi magasztosnak gondolja, a környezetvédelmet mintha az valami transzcendentális jótét lenne, valami megfoghatatlan elérhetetlen valami érdekében. Pedig az egész egyszerűen csak arról szól, hogy lehetőleg annyit használjunk fel a túlélésünk érdekében, amire szükségünk van és ne 100x annyit.
Ideillő keserű vicc, hogy a Föld találkozik egy másik bolygóval.
Másik bolygó: Hello Föld! Jól vagy? Elég szarul nézel ki…
Föld: Ahh ne is kérdezd. Homo sapiensem van.
Másik bolygó: Ó igen, ismerős. Nekem is volt. Szörnyű kellemetlen, de ne aggódj, hamar elmúlik magától.
A Földbolygó történetében, az emberiség egy apró fejezet.
Meg se mutatta még mire képes. Komolyan azt gondoljuk, hogy mi tönkre tudunk tenni egy olyan képződményt, mint ez a bolygó?
Pontosan ez az a hozzáállás, ami miatt itt tartunk, mert azt gondoljuk, hogy mindenhatók vagyunk, és bármit megtehetünk. Porszemek vagyunk itt.
Ha túl messzire megyünk a bolygó megrázza magát és belőlünk is csak a fosszíliák maradnak majd, amiken majd egy későbbi kor ámuldozik.
Nagyon nagyon remélem, hogy ez a sok erdőtűz nem ennek a kezdete, mert ha igen akkor már nagyon nem lesz az elég, hogy nem kérünk nejlonzacskót a boltban. Most sem elég. A jelenlegi probléma súlyosságát tekintve kb. úgy érzem mintha egy tőből kiszakadt lábra tennénk egy pókemberes sebtapaszt. Cuki… de nagyon kevés. Pontosabban arra elég, hogy azt érezzük tettünk valamit az ügy érdekében, ha keveset is legalább valamit igen. Mert a tehetetlenség őrjítő.
Képek forrása: pixabay
