Mindenki azt hiszi, hogy otthon lehetetlen kenyeret sütni, vagy ha lehet is, ahhoz mindenképp kell egy kenyérsütő gép, ami majd megcsinálja a boszorkányságot a liszttel, a vízzel és az élesztővel ,amitől ezekből kenyér lesz. Már legalább 2 éve sütök itthon kenyeret, gép nélkül kézzel, sütőben, és azt kell mondjam, hogy nem bonyolultabb, mint sütit sütni.
Persze nekem is megvoltak a mélypontjaim. Kezdetben nem így sütöttem, és nagyon szivacsos lett, nem volt olyan jó kenyér állaga, aztán egy világ dőlt bennem össze, amikor a szomszédom sokkal jobb kenyeret sütött mint én, csak géppel. Akkor legalább egy fél évig nem is próbálkoztam, csak géppel. Amikor újra késznek láttam az időt arra, hogy újra megpróbálkozzak vele, akkor is csak azért tettem, mert 1, elromlott a kenyérsütő gépem (kicsit irónikus) és 2, írtózatosan kíváncsi voltam arra a kovászos kenyérre amit hallottam.
Már vagy 100szor kérdezték tőlem a receptet, és sose tudtam megmondani, mert annyira régóta csinálom, hogy már nem mérem, csak látom, hogy mennyi víz mennyi liszt, stb. kell bele, és így elég nehéz elmagyarázni. Most viszont tudományosan lemértem mindent, hogy le tudjam írni. Hozzáteszem, hogy ez nem egy sütemény recept, amit grammra pontosan be kell tartani, lehet kicsit több-kevesebb megy bele.
A menet a következő: Este kezdődik, a kovász elkészítésével. Ehhez most 3 evőkanál lisztet, fél dl meleg vizet, és fel zacskó szárított élesztőt használtam fel. Ezeket jól össze kell keverni, ilyenkor híg galuskatésztaszerű anyagot kapunk, amit lefedünk folpackkal, és hagyjuk állni éjszaka. Ilyenkor felszaporodik benne az élesztő. Reggel azt fogjuk látni, hogy a tészta telis tele van kis buborékokkal. Ez jelzi, hogy működik az élesztő, és működés közbe gázt fejleszt, ez a gáz keleszti majd meg a kenyeret is. Na, ilyenkor szoktam kapni azt a kérdést, hogy muszáj kovászt csinálni, nem lehet friss élesztőt használni? De! Mindent lehet! De nekem ez jött be. Kísérletezzen mindenki kedvére, hátha talál egy olyan variációt, ami neki jobban bejön.
Következő lépés a tészta összeállítása. Én mindig teszek bele teljes kiőrlésű lisztet és fehéret is egyaránt. Teljesen teljes kiőrlésűt nem szoktam csinálni, mert az nagyon tömör, és a családom férfi tagjai nem hogy nem ennének belőle, de még meg se piszkálnák. A fehér kenyeret meg luxusnak tartom, ha már mindenki tudja, hogy milyen jó hatással van a szervezetre a teljes kiőrlésű liszt, és mennyi hasznos cucc van a korpába, most erre nem térnék ki. Kikísérleteztem, hogy maximum 60% lehet a teljes kiőrlésű liszt a kenyérbe hogy a fiúk még megegyék :D
A teljes kiőrlésű lisztet én őrlöm itthon egy kis kőmalommal. Bio bánkúti búzám van most, ami nekem nagyon bevált. Ki kell válogatni a hántolatlan szemeket, az esetleg benne található kis köveket, és a gyommagokat. Egyrészt ezek rontják a kenyér minőségét, másrészt tönkre teszik a malmot. Az átválogatott búzát kispárnahuzatban tárolom a kamrában, így nem fülled be.
Akkor jöjjön a boszorkányság része. 20 dkg teljes kiőrlésű liszt, 40 dkg fehér tönköly liszt, 3 kiskanál só, és a kovász, amit előző este készítettünk. Ez az alap, ehhez gyakorlatilag bármit lehet tenni, magokat, aszalt paradicsomot, zöldfűszereket, dinsztelt hagymát, bármit. Én nagyon szeretem, ha köménymag van benne, sokszor teszek egy kiskanál őrölt vagy egész köményt is a kenyérbe.
Ezeket összekeverem, és most ehhez 4 dl kézmeleg vizet öntöttem szép fokozatosan, miközben kevergettem. Aki nem akarja, hogy tésztás legyen a keze, az ne süssön kenyeret. Azt gondolom, hogy dagasztás nélkül kenyeret sütni olyan mintha úgy akarnánk szeretkezni, hogy nem érünk hozzá a másikhoz. Hát biztos lehet olyat is, de nem lehet valami jó :D
Azt szokás mondani, hogy addig kell dagasztani a kenyeret, ameddig az első izzadságcsepp bele nem gördül a homlokunkról a tésztába. Régen ugye több kenyeret dagasztottak egyszerre, hát azt tényleg melós lehetett meggyúrni. Én addig szoktam, míg egy csinos kis tészta nem lesz belőle, ami nem ragad hozzá a kezemhez. Van a tésztagyúrásnak egy kritikus pontja, amikor mindig azt gondolom, hogy ebből soha nem lesz kenyér, maximum tésztaszörny. Ne adjuk fel, olyan még sose volt, hogy ne állt volna össze. Ehhez az arányhoz én még 3 evőkanál lisztet hozzátettem gyúrás közben mert nagyon ragadt. Sajnos ezért nem tudom egész pontosan megadni az arányokat, mert mindig aszerint dolgozok, hogy éppen mit kíván a tészta. Most éppen liszt kellett hozzá, de van hogy nagyon kemény és nehezen áll össze, akkor még egy kis víz kell hozzá. Addig kell dagasztani, ameddig a tészta elég ruganyos nem lesz ahhoz, hogyha belenyomom az ujjamat, akkor visszarúgja. Nem kell teljesen, de mozduljon meg.
Ha ez megvan, szórok egy kis lisztet alá, hogy könnyen ki tudjam szedni, letakarom egy konyharuhával, és otthagyom a konyhapulton 2 órát. (persze lehet kicsit több is, de a 2 a minimum) Miután ez letelt, kiborítom, átgyúrom, megformázom, sütőpapírral borított vagy kiolajozott tepsire, vagy sütőformába teszem, 3szor megvágom, és hagyom kelni még 30-45 percet letakarva. Addig begyújtom a sütőt 200 fokra, hogy rendesen előmelegedjen. Nem kell variálni, kis tál vízzel meg az elején magasabb hőfokkal.
A 2. kelési idő letelte után berakom, és 45-50 percig sütöm. Ha több benne a teljes kiőrlésű liszt, akkor 50 perc. Miután ez is letelt kiveszem a sütőből, fogok egy vágódeszkát ráteszek egy fakanalat, és arra teszem rá a még forró kenyeret, és letakarom a konyharuhával. Ha nem megy a várakozás amíg kihűl, úgy is meg lehet kóstolni, nem kell megijedni, ha a közepe még kicsit nedves, mire kihűl, az elmúlik. Előre szólok, hogy morzsolódik.
Hát így néz ki a frissen sült házi kenyér:
Az egésszel kb. 15 percet kell foglalkozni, a többit elintézi egyedül is. Remélem sikerült meghozni hozzá a kedvet, megcsinálni egyszerűbb, mint leírni. Nagyon jó érzés saját kenyeret enni, kívánom, hogy mindenki tapasztalja meg!