Megkezdődött a szezon, végre kint lehet lenni, és kertészkedni. Mivel a hőmérséklet engedi, lehet vetni! Anyu még vasárnap elvetette a spenótot, és hétfőn a borsót.
A spenótot előveteményként szoktuk ültetni, mert hamar kimegy, és a helyére mehet majd paradicsom, paprika, padlizsán és ilyesmi. Amikor a levelek majd féltenyérnyi nagyságúra megnőnek, leszedjük, kiválogatjuk, forró vízbe dobjuk, és egészben vagy daraboltan 25 és 50 dkg-os csomagokba megy a mélyhűtőbe.
Amikor vége a spenót szezonnak, akkor kezd előjönni az újzélandi spenót. Ez teljesen máshogy néz ki, mint a rendes spenót, és kicsit vastagabb a levele, de feldolgozva teljesen hasonló az íze. Benne az a jó, hogy gyakorlatilag nem kell elvetni, mert minden évben elszórja a saját magját és megjelenik magától. Budaháziék pl. nem is ültetnek rendes spenótot, mert azt úgyis megeszi a bogár, annak meg minek.
Most a nagy kertbe még csak mák és fokhagyma van elvetve. Ez őszi fokhagyma, és őszi mák, amit értelem szerűen még ősszel kellett elvetni. Tavaly próbálkoztunk tavaszi mákkal, ami kikelt, de a felét megette valami bogár, és a tokok is kicsire nőttek, így összességébe annyi mákunk lett, amivel jóindulattal egy adag pogácsát meg lehetne szórni, vagy még annyi se. Az őszi mákot egy ismerősünktől kaptuk, aki már évek óta veti vissza, és mindig jó sokat terem.
Na, ezt a mákot tegnap meg kellett ritkítani, mert elég nagyra nő, így 10 cm-enként maradhat egy-egy növény. Ritkítás nélkül a növények nem tudnak rendesen fejlődni, és ahelyett, hogy lenne pár szép répánk mondjuk, lesz sok csökött ami semmire nem jó. Persze az ember lánya mindig sajnálja, hogy hát pedig ebből is répa vagy mák lenne, de kár érte… Kati néni erre mindig azt mondja hogy, ne sajnáld!
A mák:
Ameddig én ritkítottam, Anyu megcsinálta a helyet a hagymáknak, azaz elegyengette a földet, hogy ne legyenek benne hatalmas barázdák.
A sorokat úgy szoktuk kijelölni, hogy két botra erősített zsinórt húzunk ki, és amellé vetünk. Ennek ellenére, néha még így is olyanok lesznek a sorok, mint az ökörhugyozás, de szerencsére a növények nem attól lesznek finomak, hogy szépen vannak-e elültetve. Persze utána kapálni egyszerűbb.
Eldugdostam két sor vörös és egy sor lilahagymát. A lilahagymát kb. 5 centikre ültettem egymástól, a vöröset kicsit távolabb, mivel két sorba vannak kötésbe ültetve. A két sor egymástól kb. 10 cm-re van.
Az ültetéshez szúróbotot használok, amivel lyukakat fúrok a földbe. Ezt lehetne kézzel is csinálni, de elég hamar megfájdul úgy az ember keze. FONTOS! A dughagymákat úgy kell a lyukba tenni, hogy a gyökér része legyen lefelé. A lilahagymánál nehezen látni hogy van-e már a lyukba, így érdemes egy vonalat húzni az utolsó megtöltött luknál a földbe, ha esetleg vissza kell menni a zacskóért vagy valamiért. Ha ezt elfelejtjük, akkor világíthatunk a lyukakba a telefonunkkal, mint egy idióta, hogy megtaláljuk hol fejeztük be…. Mielőtt azt mondanátok, hogy bele is lehet nyulkálni a lukakba…. Igen bele lehet, de teljesen jól össze lehet téveszteni a miniatűr dughagymák szárát a szármaradványokkal.
Találtunk egy óriási gilisztát is, aminek nagyon örültünk, és ti is örüljetek ha találkoztok velük! A giliszták nagyon jót tesznek a talajjal, keverik, lazítják, és a giliszta ürüléke, a növények számára nagyon értékes tápanyag dús cucc.
A hagymák eldugdosása után földet húztam a gereblye lapos felével a lyukakra, és a talpára állított gereblyével letapostam a földet.
Mire végeztem, már teljesen biztos voltam benne, hogy másnapra olyan izomlázas leszek, hogy öröm lesz nézni. Hát ez van, eltunyul az ember télen, és elszokik a melótól, de könnyen vissza lehet rázódni.
Munka után édes a pihenés, egy sörrel a tóparton zártam a napot.
Ma komposztot kell majd szitálni, a palántaföldnek, ugyanis lassan itt az ideje hogy elültessük a brutális mennyiségű paradicsom és paprika magokat.
