Előre is elnézést kérek a vulgáris címért, de higgyétek el sehol nem vagyok ahhoz a mocsokhoz képest, amit élelmiszer címén nap mint nap megetet velünk az élelmiszeripar.
Van egy vicc, ami úgy hangzik, hogy:
- Anyu, mi lesz ma az ebéd?
- Szar rizzsel, kisfiam.
- Fúj Anya, már megint rizzsel?
Ezen nagyon sokat nevettem, de mostanában elég sokat foglalkozok az élelmezés és a megbízható élelmiszer kérdéskörével, és ez a vicc sajnos elég közel áll a valósághoz. Tényleg szart eszünk…
Kezdjük az elejétől kezdve. Ugye onnan indulunk, hogy a mezőgazdaság nagy részét kiteszi a háztáji gazdálkodás. Az emberek javarészt maguknak termelik meg az élelmiszert, nem spórolnak ki belőle semmit hiszen maguknak gyártják. Majd jön az iparosodás, és a háztáji gazdaságokat felváltja az ipari élelmiszerkészítés. Itt kiadjuk a kezünkből a kontrollt és rábízzuk valaki másra, az abszolút bizalmi kérdéskört, az étkeztetésünket. A gyárak, a gyártósorok, és a gyártási folyamtok viszont úgy működnek jól, hogyha egységesített keretek között tud működni a termelés. Hát a természet meg ugye minden, csak nem egységesített. Ez az egyik probléma. A másik pedig minden vállalat fő kérdésköre a profit maximalizálása. Egy ideig még lehet fokozni a termelést, aztán utána el kell odáig jutni, hogy már ezt-azt ki kéne belőle hagyni, hogy az igazán profitábilis legyen. Na ez a valami a tápanyag. Mostanában az élelmiszeriparban jelenleg az nyer, aki úgy tud élelmiszert előállítani, hogy abba a lehető legkevesebb tápanyag kerüljön. Mert ugye a tápanyag, az alapanyag az drága. Így történik hogy mindenbe adalékanyagok kerülnek. Hiszen a hiányzó téglákat pótolni kell valamivel, hogy a ház ne dőljön össze. Ezt hívják adalékanyagnak. Pl. lisztjavítószer. Ezek azok a dolgok, amire a szervezetednek nem, hogy nincs szüksége, de az esetek többségében kifejezetten káros. Nitrites pácsó pl. Amitől szép színe lesz a felvágottaknak, megmarad a rózsaszín szín, nem barnul be a sonka. Tartósítószer, csomósodásgátló, színezék, emulgeálószer…. Ezeknek az élelmiszeripari adalékanyagoknak van egy E betű előjelű jelzőszáma. Azoknak is, amik ártalmatlanok pl. citromsav és azok is, amik kevésbé ártalmatlanok pl. Na-benzoát a kedvenc tartósítószerünk. Azt már mindenki megtanulta, hogy az E számok nem jók nekünk, így most már nem E számmal írják ki a kódot, hanem kiírják a teljes nevén. Úgyse tudja senki mi az…. Készételek, mirelitek, felvágottak, chipsek, édességek. Szép csomagolás, időtlen időkig eltarthatóság, és agysejteket szétrobbantó íz. Mindamellett, hogy rengeteg adalékanyag kerül az eredeti összetevőkből egyre kevesebbet tartalmazó élelmiszereinkbe, belekerülnek a mesterséges aromák, a pont megfelelő zsír-cukor-só arány, ami úgy manipulálja az agyad, hogy azt érzed örökké tudnád enni, mert annyira finom. De felébredtünk és rájöttünk, hogy ez nem jó nekünk. Ezért most már clean eating zászló alatt, csak valódi tápanyagokat eszünk. Piacra járunk őstermelőktől és hentesektől vásárolni. Nem kérünk nejlonzacskót, mert visszük a saját dobozunkat, és meg vagyunk győződve róla, hogy most a környezetünknek és magunknak sem ártunk.
Tényleg így van?
Egy nébihes ellenőrzés során a piacon több őstermelőről is kiderült, hogy import árut forgalmazott. Az őstermelő tevékenysége ugye abból állna, hogy a saját maga által megtermelt húst, zöldséget, tojást árusítja a piacon. A nagybani piacon szinte már nincsenek őstermelők, külföldről importált zöldségek viszont annál inkább.
Szóval elmegyünk a piacra, és még annak is tudatába vagyunk, hogy megkeressük az őstermelőket, és még ott sem biztos, hogy magyar földben termett zöldséget fogunk venni, mert már itt is hamisítanak. Most nem az a baj, hogy az őstermelő a szomszéd cseresznyéjét árulja, hanem hogy a spanyol kápiapaprikát árulja a saját terménye mellett, vagy egy az egyben import árut forgalmaz.
Na és akkor mi van, ha import? Jogos… Elmondom akkor, hogy hogy néznek ki ezek a zöldségtermesztő telepek. Fóliasátrak és üvegházak, ameddig a szem ellát. Most már a világűrből is lehet látni az összefüggő fehér sátrakat. A gyér talaj és az intenzív termelés miatt telenyomják műtrágyával a termesztőközeget. Nem a talajt, mert az kavicsos és egyébként is alkalmatlan a termesztésre, meg macerás, hanem kőzetgyapotot vagy kókuszháncsot. Vagy tápoldatos vízben termelnek, földet sose lát a zöldség. Amennyi az íze annyi a tápanyagtartalma is. Fel van fújva, a nagyja víz….
Nem sokkal jobb a helyzet az állattartás oldalán sem. Még azt sem várjuk ki, hogy normál tempóban megnőjenek az állataink. A brojler csirke 39 nap alatt, a hússertés 3 hónap alatt lesz vágásérett. A húsa persze nagy részben víz. Az intenzív termelés miatt megelőzésképp antibiotikummal nyomják tele az állatokat. Ez benne marad a húsában, és így mi is fogyasztjuk. A termesztéstechnológia tápszer alapú, ami úgy van összeállítva, hogy ezt a növekedési ütemet tartani tudják. A brojler csirkék nem is életképesek sokkal tovább, mert a gyors növekedést a csontozatuk, és a kötőszövetiek nem bírják el, és a saját súlya alatt egyszerűen eltörik a lába, vagy csak nem bírja tartani magát.
Ott tartunk tulajdonképp mint a mátrixban. Gépezetet csináltunk a növényeinkből, amik programozott tápanyagutánpótlással, vegyszerezéssel hozzák a tőlük elvárt maximumot, ugyanúgy, mint az állataink, hogy aztán gépesített üzemben kerüljenek feldolgozásra, és eladható formába
És ha erre ráébredsz, úgy érzed magad, mint Neó, aki kikel a kádból, és végignéz az iszonyaton. Mert onnantól kezdve kanosszajárás az életed, és keresed azokat, akik még tudnak valódi táplálékot előállítani, hogy ne betegedj meg attól a sok szartól amit az ipar megetet veled. Mert már bele sem tudsz dögleni, mert a gyógyszeripar életben tart. De hát mindenki ezt eszi... aztán majdnem mindenki rákos lesz, vagy valami más baja lesz. Önmagunkat pusztítjuk el, baromi jól szervezetten, óriási energiabefektetéssel, mosolyogva.
És akkor mi lenne a megoldás? A háztáji gazdálkodás visszaállítása, ténylegesen tudatosan táplálkozó emberekkel és ennek a kettőnek az összekapcsolása.
Képek forrása: Pixabay
