Csíkos Cukkini Blog

Természetes életmód, kertészkedés, egészséges receptek, tanyasi élet

Közösségi kert

Csatlakozz hozzánk Facebookon!

myTaste.hu

Friss topikok

Ajánlott oldalak

Állandó oldalak

Hogyan gyógyultam ki az endometriózisból?

2019.07.19. 16:40 Csíkoscukkini

Teljesen rendhagyó téma, de valahol mégis kapcsolódik a környezetünkhöz, és manapság annyi embert érint, hogy úgy érzem, megér egy posztot.

Az endometriózis egy olyan betegség, ami nőknél fordul elő, a méh nyálkahártyája, valamiért nem kifelé ürül a menzesszel, hanem befelé a hasüregbe a petevezetőkön keresztül. A méhszövet aztán vándorútja végén letelepszik, és egy un. csokicisztát képez, és belekezd egy saját működésbe, mint egy külön álló kis méhszövet darabka. Saját ciklusa van, és iszonyú fájdalmakat él az át, akinél van ilyen. Nagyon nehéz beazonosítani, van, akinél nem is fáj, csak a baba nem jön össze. Általában 6-7 év telik el a pontos diagnózisig, és minden 10. nő érintett.endometriozis-meh.jpg

Nálam ez úgy derült ki, hogy volt egy durva felfázásom, aztán még egy és még egy és hiába múlt el, a fájdalom maradt, vagy valami diszkomfort érzés. Addig vizsgáltak, hogy mindig találtak valamit, amire fel lehetett írni egy új antibiotikumot, egy másik fajtát, mint az előző, mert biztos az volt a baj.

Egy idő után már annyira rosszul voltam, hogy ülni is alig bírtam, és a háziorvos beküldött a kórházba. Ott találkoztam egy nagyon rendes dokival, akivel mondjuk, a nézeteink eléggé különböznek, de legalább nem baszott le, amiért beteg vagyok. Mert addig kb. ezt kaptam mindenhol. Sokáig tartott rájönnöm, hogy ez az orvos frusztrációja, amiért nem tudja, mi bajom van, és úgy vezeti le, hogy ez az én hibám. Nyilván… mert úgy unatkozom, hogy inkább fájjon valamim…

Az utolsó próbálkozás a méhfüggelék gyulladás volt, újabb antibiotikum kúra, majd amikor ez sem segített jött a diagnózis, hogy ez endometriózis. „De ne essen kétségbe kedves, csinálunk egy kis műtétet, ahol a köldökénél vágunk egy kis nyílást, felfújjuk a hasüregét és szétnézünk egy kis endoszkóppal, hogy találunk-e cisztát. Ha igen akkor azt gyorsan kiszedjük. Utána egy doktorbácsi hormon injekció kúrával leállítja a ciklusát fél évre, és aztán semmi baja se lesz. A fogamzásgátlót tessék tovább szedni, és meg ne halljam, hogy még egyszer elment akupunktúrára vagy seggberúgom”

Bumm, arcon csapás egy órási farönkkel. Kb. ilyen érzés ezt végighallgatni. A hormoninjekciókúra hatásai: elhízás, szőrösödés, csökkent libidó, depresszió miegymás.

Arra az elhatározásra jutottam, hogy engem ugyan senki nem fog felvágni, hogy nézelődjön, meg telenyomni hormonnal, hogy aztán a végén valami dagadt csubakkaként végezzem.

Addigra anyukám már annyiszor mondta, hogy el kellene mennem homeopátiára egy barátnőjéhez, hogy belementem bár nem sok hittel. Akkor már ott tartottam, hogy otthon szemeztem az ópiát tartalmú fájdalomcsillapítómmal, mert semmi nem használt a fájdalomra. Még mindig hihetetlen számomra hogy 5 golyócska fél liter vízben enyhített az akkor már tényleg szűnni nem akaró fájdalmamon. Kiderült, hogy Anyu barátnőjének az apukája pedig akupunktúrás orvos, aki azt is meg tudta mondani rólam, amit még én sem tudtam magamról. Ők indítottak el a gyógyulás útján. A homeopátiás doktorbácsinál 4-5 órákat kellett várni, mert még Szarvasról is jártak hozzá betegek, és érkezési sorrend volt. Az első kezelésem után elsírtam magam, mert végre hosszú idő óta nem éreztem fájdalmat, legalább fél órán keresztül. Sose lehetek elég hálás nekik, mert nélkülük nem sikerült volna meggyógyulnom! 2,5 évig tartott kb. hogy meggyógyultam, és ezt óriási áldásnak érzem. Sajnos nem sokan mondhatják el magukról, hogy kigyógyultak ebből a betegségből.

Ez kiindulásnak jó volt, de messze volt az elégségestől. Egy ilyen makacs betegséget sarokba kell szorítani, hogy semmilyen menekülő útja ne legyen. Testi lelki oldalról kell vele foglalkozni.

Mindenképp kell valami diétát tartani, én makrobiotikus táplálkozás mellett tettem le a voksom. Ez elég "spártai" vegán étrend. No hús, tejtermék, tojás, cukor, krumpli. Gabona alapú, ez képezi az egész alapját, aztán jönnek hozzá a hüvelyesek, és a zöldségek, mindez egy elég szigorú arányban.makrobiotika_teli_etrend-1080x675.jpg

Számomra nagyon érdekes, hogy paleo étrendet is javasolnak erre a problémára. Ami közös mindkét étrendben, hogy nincs benne tejtermék. (A tejtermékekről fogok majd bővebben is írni, mert a glutén barátunkkal együtt megérnek ők is egy misét). Tejtermékeken kívül még a vörös húsokat és a szóját javallott kerülni. Én mondjuk tofut meg szójaszószt ettem, de itt is érdemes megjegyezni, hogy mindkettő erjesztett, igy már teljesen más minőség, mint a nyers szója. Mondjuk, szójatejet nem kellene inni.

Az endometriózis gyakorlatilag egy hormonális kibillenés okozta betegség, ahol az ösztrogén hormon elszabadul, és a progeszteron termelődés nagyon lecsökken. Ez a két fő női nemi hormon ugye. Én használtam progeszteron tartalmú krémet is, amit a hasamra kellett kenni.

kep1.jpgJavasolt még valamilyen női torna, ami segít helyre billenteni a hormonrendszert azáltal, hogy kifejezetten a női szerveket stimulálja. Ma már több féle is van, Aviva torna, Arwen torna, Női jóga, Kriston intimtorna. Én avivát csináltam, és Iyengar jógát az egyetemen. Manapság viszont nagy kedvencem lett női jóga. Nagyon elhanyagoljuk nőiségünket a rohanó dolgozó világban. A ciklusunk szinte csak problémát jelent számunkra, nem tudjuk megélni ennek az ősi erejét, hogy képesek vagyunk a saját testünkből egy másik életet létrehozni. Elnyomjuk a fogamzásgátlóval, hogy irányítani tudjuk.

Apropó. Tudjuk mit csinál a fogamzásgátló? A petesejt kilökődését gátolja meg. Tehát nincs peteérés. Most akkor miért is vagyunk meglepődve, hogy manapság hirtelen sok PCOS-es nő van? A PCOS vagyis policisztás petefészek szindróma. Szerintem nem egy olyan bonyolult egyenlet hogy azok a petesejtek, amik nem tudnak távozni a szervezetből, beragadnak és cisztát képeznek. Persze emiatt nyugodtan meg lehet kövezni amiért igy gondolom, de elhihetitek, hogy akkora a gyógyszerlobbi főleg a fogamzásgátló kapcsán hogy tűzzel, vassal védik. Én 2 évig szedtem. Úgy írta fel nekem az orvos az ösztrogén tartalmú gyógyszert, hogy el se gondolkozott rajta hogy nézzenek-e hormonszintet nálam. Nekem meg alapból magas az ösztrogén szintem, igy vagyok összerakva, most erre még rájött ez, és nekem mára már teljesen egyértelmű hogy ettől lettem beteg. Ettől is, mert nyilván összetett az ügy.

10 évvel azután, hogy nekem volt ezzel problémám, már kezdik rebesgetni, hogy LEHET, hogy összefüggésben áll a kettő egymással. LEHET! De nyilván keresztre feszítik, aki ezt kijelenti.

Ébredjünk, már fel könyörgöm… Egy ilyen agresszív szer negatív hatása nem pár hónapon belül érvényesül, hanem több év, 10 év után. Miért egy nő szervezetét terheljük ilyen anyagokkal, akinek aztán a saját testében kell összeraknia egy másik embert?

Ja és akkor a környezeti hatását még nem is említettem, hogy a hormonmolekulák a vizelettel aztán vissza kerülnek a vizeinkbe, mivel ezek annyira apró molekulák, hogy a szennyvíztisztító berendezések nem képesek kiszűrni.

Na de mielőtt vallási vitát csinálnék, belőle nézzük, mit tehetünk még. Ugye azt már hallottuk, hogy minden betegségnek van lelki háttere, ahonnan az egész indult? Ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni, mert nagyon fontos. Enélkül nincs gyógyulás. Én elvégeztem egy autogén tréning nevű technikát ahol azt vizualizálod, hogy a tested egészségesen működik. Már önmagának a relaxációnak is hihetetlen gyógyító ereje van. De bármi jó, ami a lelki oldallal foglalkozik, pszichológia, kineziológia, bármi.

Szóval összegezve, ha nem jön a baba, vagy nagyon fáj a hasad indokolatlanul, akkor érdemes elgondolkozni, hogy nem az endometriózis áll-e háttérben. Fel kell keresni egy specialistát, és kivizsgálni. Ha beigazolódik, miután rendesen kibőgtük magunkat, akkor keressünk valami olyan módszert mi holisztikus elveken alapul, azaz az egész testet vizsgálja, nem csak egy szervet (pl. homeopátia, akupunktúra, kínai gyógyászat) köszönjünk el a tejtermékektől a vörös húsoktól és a szójától, kezdjünk el valamilyen női tornát és bogozzuk ki mi áll a lelki hátterében. Ja és keressünk olyan dolgokat, amiket szívesen csinálunk és örömet okoz számunkra, mert ez gyógyít leginkább és a szeretteink, akik támogatnak minket.

 

És fontos hogy nem vagyok orvos, csak egy laikus, aki végigjárta ezt az utat, ezért kérlek, ne orvosi írásnak tekintsétek ezt az írást. Ez csak a személyes véleményem.

 

Képek forrása:
https://medicoverkorhaz.hu/egeszseg-a-z/endometriozis
http://virasana.hu/hu/hirek/kora-reggeli-nalini-noi-joga-oktoberben
https://sebestyenszilvia.hu/mi-jellemzi-az-egeszseges-teli-makrobiotikus-etrendet/

Szólj hozzá!

Címkék: gyógyulás homeopátia endometriózis akupunktúra makrobiotika

Glutén. Enni vagy nem enni?

2019.07.10. 10:15 Csíkoscukkini

Minden kornak megvan a maga táplálék ellensége, a fekete bárány, a bűnbak, ami minden rossz okozója, aki tönkretesz és megront mindenkit.

Jelen korunk Fekete Pétere a glutén és a laktóz. Most a gluténról lesz szó.

Mint sok mindenkinek nekem is van súlyfeleslegem, undok zsírréteg ami abszolút nem hiányozna ha nem lenne. Emiatt egyre jobban elkezdett érdekelni a dietetika, hogy megértsem a testem működését, és a zsírraktározást. Eddig inkább kevesebb mint több sikerrel sajnos, DE! Eddigi utam során már nagyon sokat olvastam a táplálkozási bűnbakokról, csodás fogyás sztorikról, ami pl. a glutén kiiktatásával történt meg.

Vannak akik alapból gluténérzékenyek, azaz cöliákiások. Ők azok  akik egyáltalán nem tudják tolerálni a glutént, vagy kisebb vagy nagyobb mértékben. Ez odáig is eljuthat hogy olyan ételre is allergiások lesznek, amik olyan konyhában készültek ahol főznek gluténnal is.

De mi is a glutén?

Nem más, mint a gabonaszem vízben nem oldódó fehérje tartalma. Gyakorlatilag egy gabonafehérje.

Sok jelenleg divatos diétéban abszolút tiltják nem csak a glutént, hanem magát a gabona alapú szénhidrátokat is pl. Atkins, GAPs vagy Paleo diéta.

A Paleo diéta pl. arra hivatkozik, hogy a gabonák sokkal rövidebb ideje képezik a táplálékunkat minthogy ehhez alkalmazkodni tudott volna a szervezetünk. Nem írok számokat mert azokon úgyis mindenki átsiklik. A lényeg hogy a szervezetünk sokkal gyorsabban alkalmazkodik mint ahogy mi azt gondolnánk. A DNS-ünkben van egy rész, (csúnyán szólva génszekvencia) ami a szánhidrát lebontásért felelős enzim termelődéséért felelős. Mivel a táplálkozásunk és a táplálék összetételünk abba az irányba változott, hogy több szénhidrátot eszünk, a szervezetünknek alkalmazkodnia kellett ehhez. Szerencsére létezik egy evolúció nevű nagyon okos találmány, amit pont azért találtak ki, hogy az élő szervezetek alkalmazkodjanak a megváltozott környezeti hatásokhoz. Jelen esetben a szénhidrát anyagcseréért felelős génszekvencia megtöbbszöröződött, azaz több ilyen enzimünk termelődik most már, azaz több szénhidrátot bírunk lebontani. (Az már csak hab a tortán, hogy régészeti kutatásokban kimutatták, hogy az ősemberek is ettek gabonákat, mert megtalálták a gabonaszemek maradványait pl. a fogaik között megkövesedve)paleo-good-or-bad.jpg

Miért is árt a glutén? Akit jobban érdekel ez a téma annak nagyon ajánlom Natasha Campbell- Gap szindróma című könyvét, ahol ezt nagyon részletesen leírja. Szerinte a probléma nem a gluténnel van, hanem a sérült bélbolyhainkkal, amiknek az lenne a feladata, hogy a lebontott tápanyagokat áteressze, hogy onnan a vérbe kerülve eljusson a sejtekhez. A probléma akkor van, amikor sérülnek ezek a bélbolyhok, és nagyobb molekulákat engednek át mint amiket a sejtek fel tudnak venni. Ez kivált egy védekező reakciót, ahol a szervezet idegen anyagként megtámadja a glutén molekulákat, azaz allergiás reakciót vált ki. Minél sérültebb a bélfal, annál több anyag tud átjutni a bélfalon aminek nem lenne szabad, az allergia pedig egyre súlyosabb lesz. Nagyon érdekes tény, hogy a laktóz lebontásához hasonlóan a glutén is úgy bomlik le, hogy egy köztes bomlástermék térszerkezete nagyon hasonlít a morfium térszerkezetéhez, és úgy is viselkedik. Nagyon jó eredményeket érnek el pl. autista gyerekeknél a glutén és laktózmentes diétával.tap06a.jpg

Mitől is sérülhet a bélfalunk? Például korunk kedvenc gyógyszerétől az antibiotikumoktól, amik köztudottan elpusztítják a baktériumokat, a bélbaktériumokat is beleszámítva. A bélbaktériumok feladata pedig pont az lenne hogy bevonja a bélnyálkahártyát. Mit tudunk tenni a bélhám és a bélflóra regenerálódásáért? Együnk probiotikus táplálékokat, savanyú káposztát, kovászos uborkát, fermentált zöldségeket, terápiás csontlevest. Lustáknak ajánlom a probiotikumokat is.

Bennem továbbra is motoszkált az a kérdés, hogy miért van most ennyi gluténérzékeny ember, vagy miért reagálnak ennyire jól az emberek a gluténmentes diétára? Mi változott, most ami régen nem volt?

A magyarázat pedig annyira kézenfekvő. Maga a búzanövény változott, mégpedig a nemesítéssel. A régi búzafajtákhoz képest a mai búzával szemben elvárás, hogy ne legyen hosszú szára, viszont a kalásza sokkal tömöttebb legyen, több legyen benne a búzaszem, ergo több búzát lehessen learatni ugyanakkora területről. Ezt nemesítéssel érik el, azaz addig keresztezik a különböző búzafajtákat, hogy azok a kívánt eredményt hozzák. Itt szeretném felhívni a figyelmet arra hogy EZ NEM GMO! Az tök más. Igen ám, de a változás nem csak kívülről érintette a búzát, hanem „belülről is”. A nemesítések hatására ugyanis megváltozott a modernkori búzaglutén térszerkezete, amire a szerveztünk MÉG nem tanult meg reagálni, ugyanis ez az elmúlt 50-100 évben zajlott le. Ez nem jelenti azt, hogy később ez nem fog megváltozni, és nem tanul meg az emberiség ehhez alkalmazkodni de még nem tartunk ott.gabona.jpg

A másik felfedezésem a „régen miért volt minden sokkal jobb?” kérdéskörben, kedvenc táplálékunknak a kenyérnek az elkészítési módja. A kenyér összetevői: liszt, víz, só. ENNYI. A mai kenyerekben nagyon sok olyan dolog van amivel nem kellene találkoznunk, de szerintem erről felesleges beszélni, mert ezt nyilván mindenki tudja. Ahogy Besenyő Pista bácsi is mondta a lisztjavítószer…

De ennél ártatlanabb hozzávalót akarok most keresztre feszíteni az pedig az élesztő. A régi kenyerek ugyanis kovásszal készültek nem élesztővel. A kovász gyakorlatilag a természetes erjesztőbaktériumok felszaporodása a tésztában, amivel két legyet ütünk egy csapásra. Egyrészt a hosszú erjedés során a baktériumok megerjesztik a tésztát ezzel gyakorlatilag „előemésztik” a kenyeret, így a glutént is. A megbontott molekulát aztán mi is könnyebben tudjuk megemészteni. A másik, hogy az a fajta erjedés ugyanaz a tejsavas erjedés mint ami a savanyú káposztában is végbemegy, tehát ez is egyfajta probiotikus táplálék lesz.all-about-bread2.jpg

Szerencsére ez az eljárás reneszánszát éli házi körülmények között is. Én is nagyon szeretnék megtanulni kovászos kenyeret sütni, de sajnos az első próbálkozásom kudarcba fulladt, és kovászpajtás gyorsan feldobta a talpát.

Ha eljutok egy kovászos kenyér készítő workshopra biztos dokumentálom majd.

Aki pedig nem gluténérzékeny az gondolkozzon el azon hogy amit nem használunk az elsorvad. Ergo ha a szervezetnek nem kell lebontania a glutént akkor nem is fog vele kínlódni, hogy az ehhez szükséges enzimet megtermelje, így hosszú kemény munkával sikerülhet elérni azt hogy az is gluténérzékeny legyen aki amúgy nem volt az. Antitápanyag ide vagy oda.

Na összegezve, minden út ugyanarra a hegycsúcsra vezet. Igyekezzünk kerülni a feldolgozott élelmiszereket, mint a fehér lisztet is, és az adalékanyagokat. Együnk kovászos kenyeret, kovászos kakaóscsigát.

 

Ha szívesen olvasnátok többet ebben a témában akkor a következő könyveket ajánlom:

Dr. Natasha Campbell: Gap-szindróma

William Davis: Wheat Belly

 

Képek forrása:
http://www.testreszabo.hu/divatdietak-2-resz-paleo-dieta/
https://tudasbazis.sulinet.hu/hu/termeszettudomanyok/biologia/biologia-11-evfolyam/a-kozepbel-es-az-utobel/felszivodas-a-kozepbelben
https://dietinfo.hu/osi-gabonak/
https://tesco.hu/hello/cikk/a-kenyer-susson-otthon-kovaszos-vagy-ir-kenyeret/21212/

 

Szólj hozzá!

Lehetetlen utazásaim #1 WOOF Németország

2018.09.24. 17:14 Csíkoscukkini

Ismeritek azt a szervezetet, hogy WWOOF? Már nem emlékszem, honnan hallottam róla először, de maga az elgondolás nagyon megtetszett. WWOOF azaz World Wide Opportunities on Orgain Farms.

 A helyzet a következő: Vannak felregisztrált gazdák, akik kosztért kvártélyért cserébe fogadnak lelkes munkásokat a világ minden tájáról, a világ minden tájára. Szóval, ha akarsz, mehetsz családi gazdaságba palántázni japánba, vagy olívát szüretelni az olaszokhoz. Az elgondolás önmagában nagyon jó, hiszen így súlyos pénzeket lehet megspórolni az egyik oldalról az idénymunkásokon, másik oldalról pedig a gyakorlat orientált képzéseken, ahol ellesheted a mesterfogásokat, és a világjáráson.

 Ugye mennyire jól hangzik? Én is így gondoltam, így találtam ki hogy én, bizisten elmegyek Németországba megtanulom hogy kell kecskesajtot csinálni. Történetesen a két kecskénkből kiindulva, akik egy csepp tejet nem adtak soha életük során, viszont rengeteg mindent tönkretettek.

Amit akkor nem tudtam, hogy ezek nagyon kelendő helyek így érdemes több hónappal előre kinézni és lefoglalni a helyedet. Hát nekem ez nem jött össze, de azért egy hely maradt Magdeburgtól nem messze. Egy családi gazdaság, kb. 20-30 kecskével-birkával vegyesen, egy 500 éves részlegesen felújított templom épületben. Ehhez a frenetikus élményhez az öcsém is csatlakozni kívánt, szóval már ketten voltunk.

Nagyon izgi, indulás, reptéren kávézgatás, többszörös átszállás vonatról emeletes vonatra, rohanás a csatlakozások között, aztán amikor már majdnem ott voltunk eszünkbe jutott, hogyha nem jön ki senki értünk, akkor ott fogunk állni a semmi közepén, de jött. Lenőtt hajú, elnyűtt arcú német nő, pirosas kisfurgonnal, szalmával a hátsó ülések alatt. Hát nem volt túl kedves, de bunkó sem. Mi nagyon készültünk, vittünk tokaji aszút, erőspistát meg amit akarsz, ő meg mondjuk semmivel nem várt minket cserébe. Kaptunk kenyeret meg kecskesajtot (mi mást) vacsorára, amivel nem is lett volna probléma, ha utána nem csak ezt kaptuk volna enni minden étkezésre.

Az első ledöbbenés a ház volt, ami kb annyira volt retkes mintha 500 éve nem nyúlt volna hozzá senki. Az ajtón lévő kutyáknak macskáknak fenntartott csapóajtó helyett, inkább volt egy lyuk a falba vágva, hogy a macska tudjon hol közelkedni. Aki amúgy az asztalon szeretett ülni, ahol amúgy ettünk, de ez csak minket zavart. A ház fel lehetett újítva valamikor 20 éve, mármint az a fele ahol laktak, mert volt egy része ami kb. omladozott. Hát én nem tudom mikor fáztam annyira, mint akkor éjjel, mert az ablakok sem záródtak jól. Itt már éreztük, hogy lehet, nem kellene 10 napig maradni, ahogy terveztük eleinte.

Másnap kimentünk a birkákhoz, akik amúgy nagyon cukik és kezesek voltak, odamentek a gazdájukhoz, ahogy szólította őket, és szépen sorban megfejte őket. Utána átraktuk a villanypásztort, amit hozzáteszek, otthon is baromira utálok. Szó volt róla, hogy a hétvégén lesz valami fesztivál, összenéztünk az öcsémmel és abban a pillanatban dőlt el, hogy itt mi nem maradunk addig.

Este a nő közölte, hogy másnap elmegy dolgozni, mi meg etessük meg a birkákat. Na itt kezdett érdekessé válni a történet. Kocsival kb. 5 perc alatt ott voltunk, de hát ki emlékszik az útvonalra? Meg amúgy is mit esznek? És mennyit? És az hol van?

Miközben ezeken tanakodtunk a kutya ellopta a fél pár cipőmet (az egyetlent amit vittem) és folyamatosan morgott ránk mikor a közelébe mentünk. Nyilván csak akkor csinálta amikor egyedül voltunk otthon vele. Kiborítottunk egy üveg sört amit feltörölve rájöttünk, hogy a padlónak a természetes árnyalata sokkal világosabb mint amit látunk. Felfedeztük, hogy vannak a háznak fullra felújított szinte luxuskivitelű részei, ami érdekes kontraszt az alsó emelet dzsuvájával és igénytelenségével. Konkrétan a tinédzser srác szobája padlótól plafonig tele volt eredeti videójátékokkal amikkel egy óriási falra szerelt TVn játszott.  Legutolsó sorban pedig találtunk egy óriás mariska bokrot az üvegházban.

Abban az üvegházban amit addig csak kívülről láttunk, mert a házigazda csak annyit mondott h van benne paradicsom, meg uborka és csá. Ja… meg egy konkrét ültetvény. Amikor felfedeztem gondolom erősen látszódhatott a megdöbbenés az arcomon, mert az öcsém röhögve mondta hogy olyan fejet vágok mintha találtam volna egy droglabort. Hát, mondom nem jársz messze az igazságtól..

Azt hiszem itt mentünk fel és foglaltuk át a repjegyet, és a szállást Berlinbe fél óra alatt.

Este azért még nagyon kedvesen jött segíteni egy iszonyat fura raszta arc, de az, akinek öklömnyi csimbókokba lóg a rasztája. Lehetett vele angolul beszélgetni, de amikor én próbáltam akkor nem értett semmit, viszont ha az öcsém elismételte ugyanazt, akkor nagyon örült és válaszolt. Beinvitált minket magához, egy tipikus német házba, aminek a falán kívülről keresztbekasul állnak a fekete gerendák a fehér falat szétszabdalva. Megkínált minket sertésfejhús pástétommal, amit ő csinált. Meglepően finom volt, majd kiderült hogy régebben húsüzemben dolgozott. Eljött velünk megetetni a birkákat, vagyis inkább mi mentünk vele…

Amikor a vendéglátónk hazaért (akinek azóta sem jutott eszembe a neve hogy írom ezt a bejegyzést) közöltük vele, hogy súlyos családi vészhelyzet miatt már holnap haza kell mennünk.

Mielőtt azonban hazamentünk volna még eltöltöttünk 3 napot Berlinben, egy funky kis hostelben, ahol az első szobánk beázott, így megkaptuk a legjobb szobájukat. Mindegyik szobának volt valami témája, amit felgrafitiztek az egyik falra.  

Városnézésre úgy indultunk, hogy az egyik nap a hostel ajtaján kilépve jobbra indultunk, másnap balra, utolsó nap meg egyenesen, és mentünk ameddig vitt a lábunk. Semmiről nem tudtuk ránézésre, hogy mi lehet az, de hála a kütyüknek a képek alapján az okos google este megmondta, hogy miket láttunk. A lehető legtöbb helyen leültünk inni egy sört és néztük az embereket, a folyót, a várost a pezsgést. Berlinnek van egy nagyon különleges vibe-ja ami kicsit funky kicsit hippi de mégis olyan németesen jól szervezett, és fegyelmezett.

Esténként a hostelben snapszeroztunk és haverkodtunk a helyiekkel. Voltunk sisa bárban kanadaiakkal, akik orosz ikreknek néztek minket (pedig amúgy van köztünk 5 év). Dumáltunk egy angol legénybúcsús csapattal, akik azt mondták csak azért értjük meg őket mert nagyon igyekeznek hogy semmi szlenget ne használjanak.

Tulajdonképpen az a 3 nap Berlin kárpótolta az előtte lévő elcseszett 3 napot.

A kedvenc frázisom amit az öcsém mondott, hogy még jó hogy eljött velem, és rávett hogy hagyjuk ott azt az ótvar helyet, mert egyedül lehet hogy megvártam volna hogy a patkányok lerágják a lábam.

 

A WWOOF program honlapját ITT éritek el.

Szólj hozzá!

Címkék: utazás Németország Berlin WWOOF lehetetlen utazásaim

Balkonkertészet mesterfokon

2017.08.29. 13:59 Csíkoscukkini

Régebben már volt egy balkonkertészkedős poszt, ami nagyon sok embert elért és nagy sikere volt. A lelkesedésetekre alapozva most szeretném megmutatni egy barátom képeit, aki lelkes balkonkertész. Ez a bejegyzés főként képekből fog állni, motivációs célból.

Fontos megemlítenem, hogy nincs semmi csalás, csak jó minőségű palántaföld, megfelelő körülmények, és lelkesedés, ami talán a legfontosabb :)

Fogadjátok szeretettel:

paradicsom1.jpg

Gondoltatok már rá, hogy milyen lenne az ablakból kinyúlni egy uborkáért a szendvicsbe reggel?

mix2.jpg

Következzen a retek szekció. Hozzáteszem, hogy nekünk több év tapasztalattal, nem sikerült még ilyen szép retkeket gyártani. Volt egy kis gyerekbetegségük, de szerencsére kinőtték.

retek.jpg

A két következő kép a kedvencem. Leleményességgel bármit meg lehet oldani. 

18072736_10213157802329436_778439155_n.jpg

19873741_10213906315001785_657212556_n_copy.jpg

 

A képekért köszönet Fáy Dorottyának, élmény végignézni amit művelsz a növényekkel :)

 

Szólj hozzá!

Címkék: motiváció paradicsom uborka retek balkonkert

Az állattartásról, és a húsevésről

2016.01.24. 11:51 Csíkoscukkini

Rengetegszer nekifutottam már ennek a témának, aztán valahogy mindig elakadtam. Nehéz ügy, ezért arra jutottam, hogy szimplán és egyszerűen leírom azt, amit gondolok.

Szóval a kiindulás az, hogy tartunk állatokat, disznókat, baromfit, birkákat, kecskéket. Majdnem mindnek van neve, kivéve a csirkéknek, mert azok sokan vannak, de a rangidős kakasnak azért így is szoktunk adni.

Ezerszer megkaptam már ezt a két kérdést:

  1. Megeszitek őket?
  2. NEM SAJNÁLJÁTOK????

Igen megesszük őket, mert alapvetően ezért tartjuk. Persze nagyon élvezzük az állattartást, szeretjük őket, de alapvetően ezek haszonállatok, és tisztában kell lenni ezzel a ténnyel.

Én azt az elvet követem, hogy hosszú hónapokon keresztül szerettük, ápoltuk, és tápláltuk őket, és egy pont után az ő feladatuk, hogy tápláljanak minket.

Amit megtehetünk értük, az az, hogy a lehető legjobb körülményeket biztosítjuk nekik ameddig élnek, gyorsan, tisztán és szakszerűen vágjuk le őket, és minden részüket felhasználjuk.

Általában szoktunk hívni valakit, aki levágja az állatokat, és aki szakszerűen csinálja, mert ez így a legjobb mindenkinek.

A birkák, kecskék szőrét kikészíttetjük, a fel nem használt nyesedéket megfőzzük a kutyáknak, a többi meg szépen feldarabolva megy a mélyhűtőbe. Semmi nem megy kárba. A faggyúból a madaraknak készül madárszalámi napraforgóból.

dsc_0824_fotor.jpg

Az idei disznóvágás eredménye

Ilyen tényszerűen megközelíteni a dolgokat egy hosszú utazás egyik állomása, és nem az első. Idő kellett, hogy eljussunk odáig hogy egy beteg csirkéhez ne az állatorvost akarjuk hívni, hanem a vizet forraljuk. Ha látszódik egy tyúkon, hogy valami baja van, pl. a lábát húzza, akkor az egy idő után el fog pusztulni. Tényszerűen nézni a dolgokat azt jelenti, hogy akkor minél előbb le kell vágni, különben elpusztul, és az én felfogásom szerint akkor hiába tartottuk, ő meg hiába halt meg, leszámítva persze a tojásokat, amiket élete során tojt.

a70e213c9d4976444fbc24662a369b2adf28e86c5bdf81b265c440cd5d4a90c5_fotor_collage.jpg

Szeretem a csirkéket. Szeretem, hogy meg tudom különböztetni hogyan kotkodácsolnak. Szeretem, amikor a kiskakasok elkezdenek kukorékolni, és még elbicsaklik a hangjuk. Szeretem, hogy mikor meglátnak minket odarohannak, hátha kapnak valami finomat. Szeretem a tojófészekből kivenni a tojást, ami még meleg. Szeretem a kotlóst kivenni és nézni ahogy fürdik a porban. Szeretem, amikor felütöm a tojást, ami olyan sárga mintha festék lenne. Szeretem, amikor a barátaim azt mondják a nálunk készült tojásrántottára, hogy ilyet még sose ettek. Szeretem, amikor a tyúkhúsleves irreálisan sárga lesz, és szeretem amikor a sültcsirke annyira omlós, hogy a csontról leolvad a hús. Ez minden egy témának a különböző aspektusa, ami szerintem teljesen természetes, és nincs benne semmi kivetnivaló.

img_20150515_093451_fotor_collage.jpg

Ugyanezt el tudnám mondani a malacokról, akiket szeretek vakargatni, és közben énekelni nekik, hogy „Egy kis malac röfröfröf” és ugyanúgy szeretem a disznóvágáskor frissen megsütött oldalast.

A nagyipari hústermeléssel, és állattartással az a probléma, hogy fogalmad sincs mit evett az állat amit te a tescoban megveszel műanyag dobozban. Nem tudod, hogy hogy tartották, és alapvetően szerintem ezzel van probléma. Az élelmiszeriparba vetett bizalmam már rég elveszett, valahol a tejcsokoládéban és a párizsiban lévő szójalecitinnél, így az állattartástól sem várok csodákat.

Mégis mindenki természetesnek veszi, hogy leveszi a polcról a csirkemellet, viszont furcsán néznek rám hogy levágjuk az állatainkat.

Hát kérdezem én: GYEREKEK! Ti hol éltek???

 

 

 

2 komment

Címkék: állatok disznóvágás állattartás

Cékla formációk

2015.11.12. 11:23 Csíkoscukkini

Amikor eljön az ősz és kicsit hűvösebbre fordul az idő, nekem mindig megjön a kedvem az édeskés ízű zöldségekhez, mint a sütőtök, répa, cékla.dsc_0672_fotor.jpg

Az őszi kerti nagytakarítás után csak pár dolog maradt a földbe, ezek egyike a cékla.

Probáljunk elszakadni a finom, de annál unalmasabb cékla savanyúságtól, amit tudom, hogy sokan nem szerettek. Ez egyébként nagyon jellemző a magyar konyhára, hogy zöldség csakis kis mennyiségben, és savanyítottan szerepelhet a tányéron. Pedig a cékla jól elkészítve az őszi zöldségek királynője, és mindemellett nagyon egészséges.

Rengeteg antioxidánst és…… //ideképzelni légyszives, minden vitamint és ásványi anyagot, amin át szokott siklani a szemetek//……… tartalmaz. Szóval tényleg jó cucc :D

Céklával való kapcsolatunk új szintre emelkedése a sült céklasalátával kezdődött. Semmi faxni, 180-200 fokos sütő, alufóliába csomagolt megszurkált cékla 2 óra (vagy kinek mekkora a céklája) utána feta, rukkola, só bors, csókolom. Tessék kipróbálni, isteni!

dsc_0681_fotor_collage_fotor.jpg

A sült cékla azóta is kedvenc, úgyhogy ma (mozsárba megőrölt) korianderrel, borssal, köménnyel, édesköménnyel sült együtt. Kis libazsír, kis víz alá, fólia, sütő, ha megpuhult fólia levesz, rápirít.

Amúgy a világ legegyszerűbb krémlevese is céklából készül, egy dinsztelt hagymára kell rádobni 2 reszelt céklát, kicsit lepirítani, vízzel felönteni, húsleveskocka. Ha megfőtt, botmixer, kis tejszín citromlé, só bors. Hát kívánni sem lehet jobbat.

Bár sokáig maradhat a földben, a fagytól azért érdemes védeni, ha lecsúsztunk a fagyok előtti betakarításról.

A professzionális cékla fagyvédelem:

dsc_0728.JPG

 

Szólj hozzá!

Címkék: cékla

Évem

2015.06.28. 16:57 Csíkoscukkini

Szeptemberben sikerült kijutnom Németországba Erasmussal. Ez már nagyon régi vágyam volt, csak az egyetem alatt folyton szerelmes voltam, és nekem nem ment volna, csak úgy itthagyni a páromat és odébbmenni 1000 kilómétert. Ígyhát vártam, és mikor azon kaptam magam hogy egyedül vagyok, és tulajdonképpen azt csinálok amit akarok, és odamegyek ahova akarok, akkor tudtam, hogy itt az idő.

Mindenképpen organikus gazdálkodást akartam tanulni, aztán egyszer csak találtam egy ilyet a Kasseli egyetemen, és beindult a gépezet, minden annyira simán ment az intézkedéssel, hogy szept. 20-án már a koliszobámban álltam, egyedül, egy lelket se ismertem, azt se tudtam merre vagyok arccal. A város kicsi volt, de barátságos, és gyönyörű környezetben volt.

Rengeteg féle emberrel ismerkedtem/barátkoztam össze a félévem alatt a világ minden tájáról. Nagyon kedves emlékeket szereztem, pl. mikor hallottam egy francia lányt, egy francia-kanadai, és egy afrikai srácot franciául beszélgetni, mert habár hárman 3 kontinensről jöttek ez az anyanyelvük. Ilyenkor kinyílik a világ, és az ember sok mindent átértékel magában.

Azoknak akik ismernek személyesen gondolom nem nagy meglepetés, hogy a latin-amerikaiakkal jöttem ki a legjobban, mert nagyon hasonló volt a temperamentumunk. Nekem nagyon jó tapasztalataim vannak az afrikaiakkal is, annak ellenére, hogy sok rosszat lehet róluk hallani. Akiket én ismertem, ők nagyon jófejek voltak, iszonyú jó humoruk van, rengeteget lehet rajtuk nevetni.

1240203_809846399056776_8151743222561159219_n_fotor_fotor_collage.jpg

Egyik kedvenc élményem az afrikai buli volt. Én még életemben nem láttam ennyi fekete embert egy helyen, és főleg nem láttam táncolni őket, de egészen elképesztő. Ez volt az a buli amit jobb volt nézni, mint táncolni.

Aztán novemberben haza kellett jönnöm levizsgázni, úgyhogy két hét alatt letoltam 6 vizsgát (mert az egyiken kivágtak :D) és közbe lementünk a barátaimmal elzárni a vizet Balatonra, ami 3 napig tartott, és sok alkohol kellett hozzá…

Viszont a sűrű két hét teljesen kimerített, úgyhogy nem voltam épp a topon mikor visszamentem. Karácsony, újév, és még egy bónuszvizsga után itthon, kint is volt mit csinálni. Prezentációk angolul, rengeteg ajánlott olvasmány. Kőkemény genetikás, biotechnológiás anyagok angolul. Még szerencse, hogy a latin kifejezések angolul is ugyan azok….

A legfontosabb tárgyam egy növényvédelmes tárgy volt, amiből heti 9 (!!!!) óra volt. Na azon aztán mindent csináltunk, a mikroszkópos fonálféregszámolástól kezdve a fuzáriumfertőzöttség vizsgálatáig. Viszont nagyon sokat kellett hozzá olvasni, meg tanulni, de szerencsére sikerült, és ötös lett, vagyishát az ottani jegyek szerint egyes :D 1.7 egész pontosan.

Aztán egy laza 20 oldalas beadandó után a paleolit táplálkozásról (amiről amúgy kiderítettem, hogy szakmailag abszolút nem megalapozott, kiragadott információk tömkelegére épülő divatbaromság, ami csak azért működik, mert az ember mentesíti magát az ipari szaroktól, és tisztán kajál) elkezdhettem írni a diplomám.

Közben hazaköltöztem, így írni, már itthon írtam. Egy hónap alatt össze is raktam, és a leadás napján fél4kor tettem le a TO asztalán, úgy hogy 4 óra volt a határidő, mármint csúszás nélkül.

Ezek után végre volt valamennyi időm, hogy végre összeszedjem magam. De nem túl sok, mert azért csak a fejem felett lebegett az államvizsga.

Hiába mondta mindenki, hogy csak dísznek van, nem nyugtatott meg túlságosan, így jó hamar elkezdtem rá tanulni. Sikerült annyira ráparáznom, hogy a végén 5.0-ás államvizsgát hoztam össze, pedig úgy indultam el reggel, hogy csak meg ne bukjak… Persze a szerencsefaktoron is sok múlt, mint mindig, de összességében jól sikerült.

Egy nagyon pazar kis bográcsos buli keretében méltóan sikerült megünnepelnünk, hogy végeztünk.

Hát így lett belőlem okleveles agrármérnök, úgyhogy hivatalosan is okoskodhatok mostmár itt :D Szóval ez az eltűnésem hosszú lére engedett története.

Nagyon hiányzott a blog, és az írás. De ha kint voltam a kertben akkor írni nem maradt időm, ha meg nem megyek ki, akkor meg miről írjak?

Következő programom a nyárra a pihenés, de az teljes gőzerővel.

dsc_0134.JPG

 

Szólj hozzá!

MULCS! MULCS! MULCS!

2015.03.12. 21:05 Csíkoscukkini

Visszatértem németországi kalandomról, és most a hazidolgozatok, és a szakdolgozatom közötti pihenőidőben megírom, ezt a bejegyzést pihenésképpen. És így egy héttel a megírás után el is jutok oda hogy felteszem :D

Már régóta akartam erről írni, mert tényleg hatékony és jó módszer, szinte minden tekintetben. Olyan mint egy kerti jolijoker.

De először is: Mulcsozásnak azt nevezzük, mikor száraz növényi maradványokkal betakarjuk a talajt a sorok és a növények között. A takarás történhet szalmával, szénával (bár a széna kicsit drága ehhez, tekintve hogy 2szer annyiba kerül mint a szalma), kaszált fűvel, lombbal,kéreggel. Ne használjunk gyomos kaszált füvet, amiben a gyomok már magot hoztak, mert a kipergő gyomok majd kikelnek a kertben, aztán szenvedhetünk velük. Én azt gondolom, hogy jobb ha nem penészes szalmát használunk, és ha már itt tartunk, penészses szalmát állatok alá se rakjunk!

 wpid-2013-06-03-13-11-12.jpg

1, Kevesebb gyom. Ez a legkívánatosabb, ezért ezzel kezdem. A mulcs takarja a talajt, ezzel gátolja a gyomok növekedését. ÍGY KEVESEBBET KELL KAPÁLNI!! :D

 

2, Kevesebb öntözés. A mulcs nem engedi olyan mértékben párologni a földet, így kevesebb nedvesség szökik el a talajból. Forró nyári napokon nagyon előnyös, így csökkenthetjük a növényeket ért hő vagy szárazság stresszt.

 

3, Gazdagítja a talajt. A mulcsot a talaj egy idő után „megeszi”, azaz lebomlik, így szerves anyaggal gazdagítjuk a talajt.

 

4, Javítja a talaj szerkezetét. Ha a talaj gazdagabb szervesanyagban, akkor jobb a szerkezete, jobb a víztartó képessége, megfelelő a talajlakó pozitív gombáknak, és mikroorganizmusoknak.

5, kevesebb levéltetű. A levéltetvek a gazdanövény keresésnél először a földre szállnak a növény mellett, akkor utána átugranak a növényre. Ha viszont a szalmára szállnak, és azt kóstolják meg először,elbátortalandonak, és továbbálnak, így békénhagyják a növényeket

A tudományos cikket erről a kísérletről itt találjátok, angolul.

 

6, Kevesebb betegség. Ez a következménye a kevesebb levéltetűnek, ugyanis a tetvek vektorként (azaz terjesztőként) működhetnek a növények között. Ha az egyik növény vagy fa pl. vírusos, azt egy kicsit megszivogatják a tetvek, akkor ha később átrepülnek egy másikra azt is megfertőzik.

 

Nem találom a mulcsos képemet, szóval a kép forrása:

https://krisnakert.wordpress.com/tag/talajtakaras/

Szólj hozzá!

Címkék: praktika szalma mulcsozás

Márton napi liba

2014.11.17. 14:24 Csíkoscukkini

 

Biztos tettem már fel képet a libuskáinkról. Már több éve ünnepeljük itthon a Márton napot libasülttel, hagyományosan lilakáposztával, és rozmaringos tepsis krumplival.

44323_liba-640c.jpg

Múlt évben jött az ötlet, hogy milyen jó lenne a saját libánkat enni. (A vegetáriánusoknak javaslom, hogy itt hagyják abba az olvasást!)

Szóval be is szereztünk 4 kislibát, pár naposak sárga kislibák voltak. A mosókonyhába nevelkedtek egy dobozban. Írtó macerásak, mert naponta 3x kell etetni őket, sok fehérjét kell nekik adni (ez nálunk reszelt főtt tojás, vagy túró volt) meg kukorica darát. Mikor kicsit nagyobbak lettek, kimásztak a dobozból, mindent összefostak, kiborították a vizet meg a kajájukat, és üvöltve követelték a kajájukat. Szerintem egy életre elég libafosba léptem ahhoz, hogy ha száz évig élek akkor is a halálom után még 2 hétig elegendő szerencsém legyen….

Mikor már elég nagyok lettek, hogy kint lehetett őket tartani, kaptunk még egy kislibát, Kamillát, és kezdődött minden előröl, azzal a különbséggel hogy Kamilla, nem volt hajlandó egyedül lenni, ezért addig üvöltött, míg valaki kézbe nem vette, és akkor elvolt.

IMAG0881.jpg

Mivel megszokták az ember közelségét, folyton valahol a ház körül voltak, és ott is összeszartak mindent. Kertészlibák lettek, mentek Anyuval a kertbe és szedegették a bogarakat. Aztán Kamilla is elég nagy lett, összeengedtük a többivel, akkor meg folyton gyepálták szegényt. Végeredményben villanypásztorral lettek elkerítve, és igazi rohadékokká váltak. Mindenkit megtámadnak, és megcsípnek.

Aztán eljött a nagy nap, jó dagadtak lettek, úgyhogy kettőt megettünk. Találtunk egy nénit Gödöllőn, aki 200 forintért levágja és megpucolja a baromfikat. Valahogy a libák már túl értelmesek és nem ment volna az itthoni vágás.

hqdefault.jpg

Az én hitvallásom szerint, ha valaki eszik húst, akkor az a lehető legtisztább, ha szépen tartja az állatokat, szereti őket, és tisztelettel vágja le, és szeretettel gondol az állatra, aki majd táplálja. Képmutatásnak tartom, ha az emberek azt mondják, hogy milyen barbár dolog a disznóvágás, aztán megveszik a boltba a műanyag tálcás húst.

Ebbe bele lehet kötni, de én erről nem akarok vitatkozni. Szeretem az állatokat, és szeretek húst enni. Hiszem, hogy jót teszek azzal az állatoknak, ha szeretjük őket életükben, és halálukban is, amiért tartjuk őket. (zárójelben megjegyzem, én még mindig nem vagyok képes elvágni egy csirke torkát se, de már odáig eljutottam, hogy pálinka nélkül tudom kopasztani)

Egy barátomnak meséltem, hogy libasült lesz nálunk a menü vasárnap, mire csillogó szemmel kérdezte, hogy akkor lesz libamáj is meg minden? El kellett hogy keserítsem, azok a libák amiket nem tömnek nem növesztenek hatalmas májat.

french_foie_gras_ad_vintage.jpg

A libatömés nagyon régi hagyomány Magyarországon, és kevesen tudják, de a híres francia „foie gras” alapanyag nagy része magyar export. Így persze könnyű kővel dobálózni, hogy ez állatkínzás, aztán utána sunyiba importálni a csúnya libatömő országból a prémium libamájat. Elég nagy probléma volt ez régebben, mikor ez a botrány kitört. Nagyon sok munkahely megszűnt ezzel, és sok ember maradt munka nélkül, nem mellesleg veszélybe került egy máig megőrzött hagyományos magyar termék.

A libatömés biológiája nagyon egyszerű, a felvett tápanyag azon része, amit az állat nem használ fel, többlet energiaként zsír formájában raktározódik el. A tömés során azonban a májban zsírrá alakuló szénhidrát mennyisége meghaladja a transzporterek kapacitását, így a képződő zsír a májban raktározódik el. Ezt hívják hízott libamájának.

199949_1217424978_598x448.jpg

Nagymamám elmesélte, hogy régen a dédnagymamám éjszakára beáztatott kukoricával tömte a libát. Kitömött szalmazsákra ült a lába közé vette a libát, és kézzel tömte, nem tölcsérrel. Ezt naponta 2-3-szor is meg kellett ismételni.

Ipari körülmények között nem kézzel csinálják, viszont nem olyan kegyetlen, mint ahogy hangzik. A libákat a tömés előtt trenírozzák, így nagy mennyiségű zöldtömeg (kaszált fű) felvételével kitágul a nyelőcső, így nem okoz fájdalmat vagy kellemetlenséget a gépi tömés. Egyébként iparilag szemes kukorica, és pép ehasználnak, így a pép betölti a szemes kukoricák közti teret.

Szóval jusson eszünkbe mielőtt tiltakoznánk, hogy hízlalás nélkül nincs fincsi libamáj, csak csirkemáj szerű nem hízott máj.

(A fényképek többsége az internetről van)

 

Szólj hozzá!

Címkék: libamáj liba libatömés Márton nap

Háztáji gazdálkodás Németországban

2014.10.27. 19:09 Csíkoscukkini

Bevezetésként annyit mondanék, hogy Németországban tanulok egy fél évig, Sustinable International Agriculture (Fenntartható Nemzetközi Mezőgazdálkodás) szakon Organikus gazdálkodás fakultáción. Egyébként a szaknak 3 fakultációja van, az Organikus gazdálkodáson kívül, Trópusi mezőgazdaság, és Agrobusiness. Volt szerencsém elkirándulni két napra Dél-Németországba a Principles of Organic Farming (biogazdálkodás alapelvei) tárgy keretében.

Szóval péntek hajnalban indulás, majd egy laza 5 órás buszút után megérkeztünk Wolpertshausenbe, ahol egy helyi „piac”-on ebédeltünk meg. Azért az idézőjel, mert a piac igazából egy kisebb szupermarket, ahol a helyi termelők termékeit lehet megvásárolni, és persze emellett még minden mást amire szükséged lehet a háztartásban. A kínálat gyönyörű, a feldolgozott húskészítményektől kezdve, a friss zöldség-gyümölcsig mindent lehet kapni. Az épület másik részében egy önkiszolgáló étterem üzemel, ahol a helyi alapanyagokból főznek. (Megj: nagyon finoman!!)

P1060565_Fotor_Collage 3.jpg

Kicsit bővebben a szervezetről: eleinte 8 gazda állt össze, hogy felvevőpiacot teremtsenek a termékeiknek. Bárki csatlakozhatott, így mára már 1050 gazda vesz részt a szervezetben. A csatlakozó tagoknak egy belső kvalitási szabályrendszernek kell megfelelniük, ami biztosítja, hogy az előállított termék nagyon jó minőségű. A termelési feltételek kiterjednek a takarmányozásra, és a tartásmódra is. Ezen kívül egy saját bio tanusító szervezetet is létrehoztak, mert a már létezők feltételeit túl alacsonynak találtak. Az Ecoland minősítés közelebb áll a Demeter minősítéshez, mint az általánoshoz. A demeter minősítésről bővebben egy korábbi bejegyzésben már írtam. A termékeiket az általuk üzemeltetett 7 boltban árusítják, valamint több hotel és étterem közvetlen beszállítói, többek között a német parlamenté is. Több külföldi termelővel is kapcsolatba állnak, így saját maguknak szerzik be az bio minősítésű, nagyon jó minőségű fűszereket, Indiából, Zanzibárból, és a fűszerpaprikát Szerbiából. Azért biztos ami biztos alapon megkérdeztem a szervezet vezetőjét, aki kalauzolt minket, hogy tudja-e hogy az igazán jó fűszerpaprika Magyarországon terem, nem Szerbiában. Hát sajnos a szerb olcsóbb... Saját fűszerfeldolgozó üzemük is van, ahol előkészítik a számukra szükséges fűszereket, valamint csomagolják őket, egyéni logóval ellátott dobozokba, zacskókba.

IMAG1238_Fotor.jpg

Első nap ellátogattunk egy tehenészetbe, ahol 50 gyönyörű szimentáli tehenet tartanak. A tehenészet sajátossága, persze azon az alapvető tényen kívül, hogy bio, hogy nem adnak erjesztett takarmányt az állatoknak. (Az erjesztett takarmányok, mint a szilázs, szecskázott növényekből készül hasonló elven, mint a savanyú káposzta. Tömörítés után tejsavas erjedésnek indul, így a végeredmény megőrzi a magas vitamin és tápanyag értékét) Sajtgyártás szempontjából, ez a fajta tej vagyis haymilk, a legjobb minőségű tejnek számít, ugyanis jobb az íze. Az állatok nyáron legelnek, vagy kaszált friss füvet kapnak, valamint fejés közben szemes takarmányt. Télen granulált lucernát, és szénát. A körbevezetés után, megkóstolhattuk a kenyeret, amit a földjeinek termelt búza lisztjéből sütöttek, a tejüket, és a saját almájukból gyártott almalevet.

P1060604_Fotor_Collage.jpg

Utána a tejfeldolgozó üzem következett, ahol a helyi termelők tejéből gyártanak prémium minőségű sajtot. Megnéztünk egy kisfilmet a készítési folyamatról, aztán végigkóstoltunk 8 fajta irdatlan jó sajtot, amit svájci recept szerint készítenek. Utána beöltöztünk tetőtől talpig, és megnéztük a sajtérlelő helységet. Hát egészen elképesztő. Még arra is figyelnek, hogy a deszkák, amin a sajtok érnek, olyan fából legyenek amik nagyon lassan nőnek, így az nem vetemedik meg a sajtból kiszivárgó nedvességtől. Ezt kifejezetten nekik gyártják, és ha jól emlékszem Svájcból importálják.

P1060604_Fotor_Collage 2.jpg

Másnap ellátogattunk, egy sertésfarmra, ahol szabadon tartják a malacokat. Nagyon mókás volt ahogy a 80 kilós malacok összevissza rohangáltak meg ugrándoztak a fűben, egyértelműen boldog malac kinézetük volt. A szabadon tartott malac húsa egyébként drágább, mint a demeter minősítésű húsé.

IMAG1218_Fotor_Fotor_Collage.jpg

Utána a vágóhíd következett, amit szintén nyakig beöltözve látogattunk meg. A vágóhídra hozzák a szervezetben résztvevő farmerek az állataikat. Hetente 2 nap van marha vágás, két nap van disznó és birka, és egy nap bio vágás. Utána gyorsan végignéztük a húsfeldolgozó részleget, ahol konzerveket és kolbászféleséget állítanak elő, vagyis csak fognak, mert még épülő félben van.

Fantasztikus volt látni, hogy ennyire jól is működhet valami, minden fogaskerék a helyén van, és olajozottan gördülnek egymáson napról napra, és válnak egyre erősebbé és nagyobbá.

 

Szólj hozzá!