„Dezsőnek meg kell halnia”

mondta Pelikán József gátőr  a Tanú c. filmben.

Kezdetektől fogva tudtuk, hogy nálunk is lehangzik majd e gyászos mondat. Annyi módosítással, hogy Miloskának meg kell halnia. Ennek az a magyarázata, hogy  Dezsőt (többen még ma is így ismerik első nevelt malacunkat) a román kőműves átkeresztelte Milosevicsre, a tyúkok iránt mutatott agresszív viselkedése miatt. Mivel azért mégis csak egy kedves jószág volt, ezért Miloska lett a beceneve. December 15 volt a nagy nap, és bár nem szaporítom vele a szót, de elég nehezen sikerült egy böllért találni, aki nagy szakértelemmel segítette át szegényt a túlvilágra. Városi népekként nem sokat tudtunk a disznóvágásról, de jöttek barátok (szintén városiak) akik szívvel lélekkel segítettek. Így aztán, ha nem is zökkenőktől mentesen, de végül is Miloska átszellemülten lóg a garázsban, a rúdon; kolbász,szalámi, kenőmájas és disznósajt formájában.  A szalonna és a sonka só-bundáját már fűszeres páclére cserélte, a finom májas és véres hurka a tepsibe, mélyhűtőbe került. barátaink számára kóstolónak is került sok finomság. Régi hagyomány szerint ahány helyre adtak kóstolót, annyi helyről kaptak is vissza, így igen hosszú ideig friss disznóságokkal volt ellátva a család.

Milyen hagyománya volt régen a disznó ölésnek?

„Szeptember elsejéről az iskolakezdés jut eszünkbe, noha ez a nap régen más szempontból is rendkívül fontos volt, ilyenkor kezdték el hizlalni a disznót a vágásra. Novemberben pedig, Disznóölő Szent Andráskor végre megkezdődött a parasztháztartások fénypontjának számító időszak: a disznóvágás ideje. Az adventi böjt előtt, de már a téli hideg beállta után került tehát sor a jeles eseményre, hiszen ilyenkor még lehetett húst enni és az időjárásnak köszönhetően attól sem kellett tartani, hogy az – hűtő hiányában – megromlik.

Bár a sok vér és belsőség láttán nem feltétlenül gondolnánk, a disznóölés mégis komoly, rituális esemény volt. Mint ilyenhez, előírások, tilalmak köthetők. Régen úgy tartották például, hogy tilos újholdkor disznót ölni, mert akkor férges lesz a hús. Másutt kedden, pénteken és vasárnap sem volt szabad, különben megromlik. A hiedelem szerint a disznó felvágásakor kacagni kell, így vastag lesz a szalonna. Ha több zsírt akartak, olyankor kellett vágni, amikor a Göncölszekér és a Kaszáscsillag közel van egymáshoz, ha porhanyós húst, megkergették az állatot. A levágott disznó némely részét (így a Tamás napján vágott disznónak a háját) gyógyításhoz használták. Emellett fontos közösségi élmény is a disznóölés. Mindenkinek megvolt a maga feladata, amit pontos rend szerint hajtott végre, az erre az eseményre összehívott nagyobb társaság pedig a nap végén fáradtan, de jókedvűen és megelégedettséggel ült asztalhoz a tor elfogyasztásához. A tor szintén több egyszerű falatozásnál, a halálesetet követő étkezés az áldozati lakomák maradványa, melynek célja eredetileg a halott haragjának elkerülése, jóindulatának elnyerése volt.

A disznótoron a levágott állat húsából készített ételeket ették. Általában ez húsleves, húsos káposzta és a frissen kisült zsírban sütött fánk volt, de minél gazdagabb volt a háztartás, ez annál több elemmel bővülhetett. „ 

(Forrás: http://korkep.sk/cikkek/mindennapjaink/2013/11/19/regi-uj-kolbaszok    

  kép: http://gyulaanno.hu/)

ha érdekel valakit, szívesen felteszem kipróbált receptjeinket!